Választás 2010- 3 kérdés, 3 válasz

Válaszolt: Gyömöre Máté elemző, Progresszív Intézet

Mire érdemes odafigyelni a kampányban, ha még nem döntöttük el, hogy kit támogassunk?

Egy kampány során az egyes pártok elsősorban két dologra igyekeznek hatni: az érzelmeinkre és közvetlenül a pénztárcánkra. Éppen emiatt gyakran hallani könnyelmű kijelentéseket, ám nem szabad elfelejteni, hogyha valaki többet ígér, akkor annak a forrásoldalát is meg kell teremteni, ami szükségszerűen egyes kiadások csökkentésével jár. Megkönnyíti tehát a választást, ha tudjuk, hogy pontosan melyek ezek a kiadások.

Ugyanakkor ez viszonylag sok energia- és időbefektetést igényel a választótól, ráadásul minden információ megszerzése – még ha elérhető is – szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, ezért sokan a politikában jártas, vagy jártasnak vélt rokontól, ismerőstől kérnek tanácsot, ami „költséghatékonyság” szempontjából a leginkább racionális választás.

Hogyan tudjuk eldönteni, hogy igazat mondanak–e a jelöltek?

Egy politikusnak egyszerre két látszólag ellentmondásos igényt kell kielégítenie: népszerűvé kell tennie önmagát és pártját; később számon kérhető vagy éppen megvalósítható ígéreteket kell tennie. A legtöbb esetben e két igény között igyekszik lavírozni a politikus, hiszen a közelmúlt példái rámutattak arra, hogy a két szélső érték választása milyen komoly népszerűségvesztést tud okozni. 2005-ben a német kereszténydemokraták a gazdaság valós állapotához igazították cseppet sem népszerű programjukat, melynek következtében toronymagas előnyük elolvadt, míg 2006-ban a Fidesz teljesen egyértelműen betarthatatlan ígéreteinek is köszönhette választási vereségét. Éppen ezért a fő kérdés inkább az, ha azt akarjuk eldönteni, hogy egy politikus igazat mond-e, hogy kijelentései mennyire illeszkednek pártja és saját korábbi vállalásai közé, egyszóval mennyire következetes.

Lehet–e következtetéseket levonni egy pártról az alapján, hogy milyen a kampánya?

A kampányból elsősorban az látszik világosan, hogy melyek azok a csoportok, akiket az adott párt meg kíván szerezni magának. A Fidesz az elmúlt évek szocialista kormányzásából kiábrándultakat igyekszik maga mellé állítani úgy, hogy nem egy alternatív program mögé sorakoztatja fel őket, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy ellenfelét dehonesztálja vagy éppen kriminalizálja, ezáltal is azt sugallva, hogy „ennél csak jobb jöhet”. Az MSZP elsősorban azokat akarja megszólítani, akik a legjobban ki vannak szolgáltatva az államnak, így nem véletlen, hogy a párt a nyugdíjkérdésben volt a leghangosabb az elmúlt hetekben.

Az LMP és a Jobbik egyfajta rendszerellenes hangulatra játszik, ám kettejük között fontos különbség, hogy az LMP a demokratikus keretek tiszteletben tartja, míg a szélsőjobboldali párt azt is megkérdőjelezi. Az MDF pedig egyértelműen azt a szűk 10-15 százalék körüli liberális réteget akarja megnyerni, akik számára fontos a fiskális fegyelem, a kisebb méretű, ám hatékonyabb állam és a szabadságjogok tiszteletben tartása.