Vajon mire vittük volna, ha mi születünk cigánytelepre?

Szabóné dr. Kármán Judit rendszeresen látogat cigánytelepekre
Szabóné dr. Kármán Judit rendszeresen látogat cigánytelepekre - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – A most induló tantárgy segít a problémák gyökerének megértésben.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen februártól szabadon választható, jövő tanévtől pedig három féléven keresztül kötelező tantárgyként oktatják a romológiát a tanító, informatikus könyvtáros, teológia, teológus-lelkész, valamint a hittantanári és hitoktatói szakos hallgatóknak. A képzés szervezésére az egyetem romológia tanszéket állít fel, melynek vezetésére és a szakmai munka irányítására Szabóné dr. Kármán Judit romológus, nevelésszociológus kapott megbízást.

– A romológia kurzus célja nemcsak a tudásbővítés, hanem az is, hogy érzékennyé tegye a hallgatót, feltárja előtte az ok-okozati összefüggéseket, így megismertesse a tennivalókat – nyomatékosította Szabóné dr. Kármán Judit, a tanszék vezetője. Mint mondta, a felnövekvő fiatalságban erős a negatív cigányságkép, éppen ezért elengedhetetlen, hogy a diákok folyamatában lássák a cigányság történetét, megértsék, jelentős részük miért él ma úgy ahogy, tudjanak arról, hogy a múltban ők is rendszeresen dolgoztak, ismerjék meg, mit tettek hozzá hazánk történetéhez, művészetéhez.

– Az előítéletek lebontásához szükséges, hogy a diákok találkozzanak velük egykorú cigány fiatalokkal, ismerjék meg életüket, beszélgessenek egymással. Nélkülözhetetlen, hogy kimenjünk általam jól ismert cigánytelepekre, gettóba, melynek köszönhetően a leendő pedagógusok jobban megérthetik, honnan jönnek az iskolába a tanítványaik, mit várhatnak el tőlük, mit kell nyújtani nekik. Sokan odáig is eljutnak, hogy elgondolkodnak, vajon ha ők születtek volna oda telepre, járnának-e most egyetemre, milyen lenne az életük? Természetesen a kurzus részét képezi a mai problémákról, feszültségekről való őszinte beszélgetés; az okok és a megoldási módok tárgyalása, a működő módszerek elsajátítása.

Nem etnikai sajátosság

A roma gyermekeket tanító pedagógusoktól olykor elhangzik, hogy „harmadik osztályra előjön a diákokból a cigányságuk”. Ezzel magyarázzák a tanuló viselkedésének megváltozását; nem értik, hogy lesz abból a gyönyörű, csillogó szemű elsős gyermekből másodikra leckét nem író, órára nem készülő problémás, harmadiktól pedig szinte kezelhetetlen diák. Ez azonban nem etnikai sajátosság, csak addigra a gyermek már kellőképpen frusztrált a sorozatos kudarcai, számára is egyre világosabbá váló lemaradása, az őt érő negatív minősítések miatt – hangsúlyozta a szakember. Rámutatott: míg a hazai cigányság körében a 70-es években kialakult egy hajszálvékony értelmiségi réteg, a többsége alacsonyan iskolázott, magas a funkcionális analfabéták aránya. Ezek a szülők nem tudnak otthon segíteni a gyermekeiknek. – Tudjuk nagyon jól, én is négy gyermek édesanyja vagyok, ha azt szeretnénk, hogy a csemetéink szárnyaljanak, az első három évben le kell ülni velük tanulni. Azonban egy funkcionális analfabéta, vagy tanulatlan szülő számára az osztás-szorzás már megoldhatatlan feladat.


Illusztráció: AFP / Joe Klamar Illusztráció: AFP / Joe Klamar ©

Ehhez hozzáadódnak a nehéz szociális körülmények: a gyereknek nincs hová elvonulnia tanulni, nincs meleg, nem tud megfelelően táplálkozni és sorolhatnánk – folytatta, megjegyezve: számos rétege van a cigányságnak, ahol nincs probléma az iskolai előmenetellel. Maga volt olyan iskolákban, ahol a negyedikes gyerek azt mondja, ő strici lesz, mert a bátyja is az, és nagyon jól megél belőle. A második osztályos gyerek pedig megsodorja a papírt, lereszeli a krétát, majd felszívja a krétaport… Egy cigánytelepen, vagy egy gettóban ez is lehet minta, éppen ezért rettentő fontos, hogy pozitív példákat állítsunk eléjük.

Híd a gyerek érdekében

Szabóné dr. Kármán Judit szerint a sikerhez a pedagógusnak ismernie kell a tanuló családi hátterét, melynek legjobb módja a – ma már nem kötelező – családlátogatás.

– A tanítónak kell először lépnie. A cigány szülő ugyanis nem fog bemenni, mert nincs pénze, vagy esetleg neki is kudarcokkal teli iskolai emlékei vannak, s nem tartja szükségszerűnek az oktatást. A családlátogatáskor, ha tisztelettel bánunk a szülőkkel és elfogadjuk a pohár vizet, kávét, amit olyan nagy szeretettel adnak, s éreztetjük velük, hogy odafigyelünk a gyerekükre, akkor kialakul a kapcsolat, s nem ellenségek leszünk. Hanem a diák érdekében együttműködő partnerek – vélekedett a romológus.
Az elméleti és gyakorlati ismeretek révén, a cigány­telepek látogatása alkalmával olyan tapasztalatokat szerezhetnek a hallgatók, melynek köszönhetően más pedagógusok és lelkészek lesznek belőlük. Hiszen, ha már ismerik a helyzetek miértjét, tudni fogják a megoldását is – hangsúlyozta.

– Pálfi-Tóth Zoé –








hirdetés