Négyszer tizenöt

„Figyelem! / Figyelem! / Csak az jöjjön, aki bírja, / aki tudja, hogy végigcsinálja! / Csak az jöjjön!” – az LGT együttes klasszikus nótája könnyen elképzelhető módon sok hazai labdarúgóklub vezetőjének eszébe juthatott július 3-áig. A 2020/2021-es idényre való nevezési határidő lejárta előtt ezer meg egy szempontot mérlegre kellett tenni annak érdekében, hogy a pillanatnyilag legmegfelelőbbnek tűnő döntés születhessen arról, melyik osztályba jelentkezik az adott egylet. Mert, ugye, hiába a pályán megszerzett jog, ha nincs kellő önkormányzati és szponzori háttér, húzni kell a derékszíjon, a pénzügyi karcsúsítás pedig akár lejjebb bukást eredményezhet vagy éppen feljebb nem lépést válhat ki.

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) idei határozatainak hátterében ugyanúgy jelentős szerepet játszik a koronavírus-járvány miatti óvatosság – és ezzel szorosan összefüggésben a kivárás –, mint az élet más területein tevékenykedőknek. Az időnyerés azok esetében számított igazán, akik még bíztak új támogatók érkezésében, ezzel együtt saját lehetőségeik bővülésében. A minap közzétett állásfoglalás értelmében a végleges indulók július közepéig lesznek meg, vagyis a jövő héten derül ki, mely gárdák alkotják például a harmadosztály mezőnyét. A félprofi kategória egy korábbi bejelentés értelmében három csoportba sorolt hatvan csapatot érint, legutóbb viszont már 72 sportszervezetet említett az MLSZ versenyszervezési osztályának munkatársa. Az eddigi 48 (3×16) helyett a megemelt indulói létszámba tartozó egyletekre az NB II-höz hasonlóan 38 forduló várhat, így szükségszerűvé válik a szerdai játéknapok bevezetése. Az itt részt vevő klubok hat hétközi meccset játszanak, ami akár az erőltetett menet kategóriát is kimerítheti.

Lehet onnan közelíteni, hogy az NB I-ben bevált a járvány után bevezetett sűrített program, de lehet onnan is, hogy a második és a harmadik vonalban azért ezt közel sem lesz egyszerű kivitelezni. Az NB II-ben például augusztusban hét forduló vár a csapatokra, majd 2021. január 31-én már bajnokit kell játszani négy februári vasárnappal a folytatásban (az enyhe tél borítékolható?).

De, mondjuk, az is elgondolkodtató, hogy az NB III-ban háromszor húsz helyett – területi alapon – miért nem lenne szerencsésebb négyszer tizenöt csapatos (ugyanúgy hatvanas) mezőnyt kialakítani?

Valaki mondja meg, mi a jó a válasz, hogy azután következzen az LGT egy másik, ugyancsak örökbecsű dala, a Nem adom fel.