Útravaló

Miért beszélnek az emberek angolul? A gyerekek számokért tanulnak az iskolában? Milyen szerkezet a világ? Az ötéves előbbi két kérdésére még csak akadt felelet. Utóbbira viszont, érezte a kérdezett, nem talál valódi választ. A mismásolást pedig nem bírta már akkor sem, amikor jelen énjének a térdéig ért, úgyhogy őszinte volt: nem tudom megfogalmazni. Horváth Borbála írása.

Kicsivel később az apró megteremtette a világát. „Szerintem az autókat emberek gyártják fémből, a házakat ők építik kőből és szétterített valaki egy nagy kék lepedőt, ez az ég.” Többek között kifogyhatatlan tudásvágya miatt a szülők úgy döntöttek, a Waldorfba íratják a folyton kíváncsit. – A tárgyi műveltségből kevesebbet követelnek talán, mint az állami iskolarendszerben, de a legfontosabb, hogy az örökös versenyfutásban ne hagyja el a tanulás örömét – mondják.

Az általánosítást kerülve, egészen meg tudom érteni, hogy utóbbi ma a merevség, túlterheltség szinonimája lett. Beszédes jelképe ennek, hogy éppen négy éve a kormány a maturálókat az érettségük küszöbén útravalóul egy vaskos szabályrendszerrel lepte meg. „Tessék itt vannak a korlátok, amik között lehet létezni.” Hoffman Rózsa megüzente az Alkotmánnyal együtt: „Bátorítson a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért elhagyjátok!” Tegnap volt öt éve, hogy aláírták e dokumentumot. Lehet ünnepelni. Négy éve maturálók, itt vagytok még?

– Horváth Borbála –








hirdetés