Utolsó útjára kísérték Krencsey Marianne színésznőt Budapesten

Akt.:
Budapest, 2016. június 20. Kalmár Tibor Jászai Mari-díjas rendező, Krencsey Marianne egyetemi évfolyamtársa beszédet mond a színésznő ravatalánál a Farkasréti temetőben, Budapesten 2016. június 20-án. A színésznő hosszabb betegség után, életének 85. évében március 30-án hunyt el New Yorkban.
Budapest, 2016. június 20. Kalmár Tibor Jászai Mari-díjas rendező, Krencsey Marianne egyetemi évfolyamtársa beszédet mond a színésznő ravatalánál a Farkasréti temetőben, Budapesten 2016. június 20-án. A színésznő hosszabb betegség után, életének 85. évében március 30-án hunyt el New Yorkban. - © MTI Fotó: Soós Lajos
Budapest – Családja, barátai és tisztelői körében helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető művészparcellájában Krencsey Marianne színésznőt, aki hosszabb betegség után, életének 85. évében március 30-án hunyt el New Yorkban.

Kalmár Tibor rendező, Krencsey Marianne egyetemi évfolyamtársa felidézte: a színésznő a bölcsészkarról ment át a színművészeti főiskola színházrendezői szakára, ahol rögtön mindenki megszerette, ő lett “a főiskola szépe”. Az egykori évfolyamtárs elmondása szerint Krencsey Marianne színésznőként már a főiskolai vizsgaelőadásokban is brillírozott, majd Várkonyi Zoltán egy filmjében is statisztált, színészi képességeit azonban Makk Károly fedezte fel, aki őrá bízta a Liliomfi című film női főszerepét.

Balogh Tibor dokumentumfilm-rendező arra emlékeztetett, hogy Krencsey Marianne titka a mosolya volt: a színésznő úgy tudott mosolyogni, szeretetet, titokzatosságot sugározni, ahogyan senki más.

Krencsey Marianne 1931. július 9-én született Rákoscsabán, 1951-ben került át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karáról a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára. Makk Károly kérte fel a Liliomfi női főszerepére Darvas Iván és Dajka Margit mellé 1954-ben, Krencsey Marianne ezután választotta a rendezés helyett a színészi pályát. Diplomarendezését 1956-ban még teljesítette, diplomáját azonban csak negyven évvel később vehette át.

Tizenkét év alatt mintegy harminc filmben szerepelt, köztük a Két emelet boldogság, A 9-es kórterem, a Gábor diák, a Szegény gazdagok, A Noszty fiú esete Tóth Marival című alkotásokban. A Magyar Televízió nagy sikerű sorozatában, A Tenkes kapitányában ő játszotta Amália grófnét. Színpadi pályája a Vígszínházban indult, majd Kecskeméten, Szolnokon és Pécsett folytatódott, 1963-1966 között a József Attila Színház tagja volt. 1957 és 1960 között Makk Károly házastársa volt, majd későbbi férjével, Nemes Gyulával együtt 1966-ban disszidált az Egyesült Államokba, ahol felhagyott a hivatásszerű színészettel.

Faludy György verseinek tolmácsolójaként több sikeres előadást tartott, irodalmi esteket szervezett, részt vett Karády Katalin amerikai bemutatásában, 1993-ban pedig az ő vezetésével alakult meg a Magyarság Jó Hírét Védő Liga. Equinox-2001 (35 év Budapesten – 35 év New Yorkban) című önéletrajzi könyve 2001-ben jelent meg.

A rendszerváltás után hosszabb-rövidebb időre évente hazalátogatott, 2008-ban színészi pályafutásáért és a magyar kultúra ápolásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

– MTI –








hirdetés