Ujvári László élete ma is példa mindenkinek

Ujvári László élete ma is példa mindenkinek
© Fotó: Magánarchívum
Tiszafüred – Az ’56-os tiszafüredi forradalmárnak állítottak méltó emléket az életét bemutató könyvvel.

Ujvári László történész „Kisemmizve, a rendszer ellenségeként” című könyvében néhai nagyapja, Ujvári László tragikus életútját dolgozta fel, aki ’56-os tevékenysége miatt egészen a rendszerváltásig megbélyegezve élt családjával és a megtorlás alatt elszenvedett fizikai bántalmazások következményeit az 1996-ban bekövetkezett haláláig viselte.

Levélben üdvözölték

A könyvet elsőként külön levélben Fazekas Sándor, földművelésügyi miniszter köszöntötte. A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a történelmi források, levéltári feljegyzések, periratok tanulmányozásán alapuló mű ráirányítja a figyelmet arra a munkára, amely az idő múlásával egyre sürgetőbb. A forradalom hatvanadik évfordulóján ugyanis fontos arra biztatni a fiatalokat, hogy beszélgessenek a köztünk élő idős szabadságharcosokkal és ne hagyják feledésbe merülni a forradalmárok személyes történetét. Azt is kiemelte, hogy az olvasók az alkotáson keresztül pontosabb képet kapnak a magyar vidék forradalmi szerepvállalásáról.

Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára szintén levélben méltatta a könyv jelentőségét. Leszögezte, hogy „ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak”, vagyis az emlékév jelmondata pontosan az emlékezés és a példaadás fontosságára utal. Hősökre, akiknek személyes áldozatvállalása a nemzet kollektív emlékezetében megnemesedik, és új értelmet nyer.

Ott volt Wittner Mária is

Kovács Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke a könyvbemutatón megjelent fiatalokat megszólítva azt hangsúlyozta, hogy 1956 hiteles története a helyi hőstettek és sorsok darabjaiból áll össze. Ezért bízik benne, hogy a Tiszafüreden hiánypótló alkotás újabb kutatómunkára és forrásértékű könyvek megírására sarkallja majd az olvasókat, tovább gazdagítva ezzel a település és a megye történelmi emlékezetét.

Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

Wittner Mária, egykori ’56 szabadságharcos – aki a könyv előszavát is írta – köszöntőjében az őszinte megemlékezés fontosságát emelte ki. Reményét fejezte ki, hogy a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc összes titkára fény derül, és ’56 névtelen hősei is elfoglalhatják méltó helyüket a nemzet becsületében. Szerinte egy ilyen névtelen hős volt Ujvári László is, aki végre az őt megillető helyre került.

Csak néhány óra kellett

Dr. Vadász István muzeológus előadásában az 1956-os tiszafüredi eseményeket ismertette. A szakember elmondta, hogy 1956. október 25–27 táján Tiszafüreden is százak, ezrek, vonultak az utcákra és tartottak népgyűlést, felvonulást. Ezeket a korabeli hatalom már nem tudta kontrollálni, mivel a társadalom elemi felháborodásának megnyilvánulásai voltak. A településen is néhány óra alatt eltávolították a gyűlölt önkényuralmi, kommunista rendszer jelképeit: a sarló-kalapácsos, vörös csillagos szimbólumokat, illetve a szovjet katonai jelenlét köztéri emlékműveit. Ujvári László önként lett a helyi megmozdulás egyik vezéralakja és alig egy napi cselekedeteiért, elkeseredett, indulatos mondataiért börtönbüntetést, majd évtizedeken át üldöztetést, durva megkülönböztetést kellett, hogy elviseljen.

Hadifogságban is volt

Ujvári László, a könyv szerzője először megköszönte az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság és az Ujvári család tagjainak támogatását. A fiatal történész kiemelte, hogy a könyvvel elsősorban nagyapja emlékét akarta pozitív példaként megörökíteni, aki egy hétköznapi emberként a kommunista rendszer áldozatává vált. A néhai Ujvári László a haza, az értelmiség és a középosztály tönkretételét látta a kiépülő szocialista rendszerben. Az egykori forradalmár szerint a Rákosi-korszakban nem történt más, mint az „osztályidegen” családok ellehetetlenítése, és úgy tartotta: a társadalom egy részét, illetve az ezer éves keresztény magyar államot feláldozták a szocializmus aberrált eszméjének oltárán. Ujvári László megjárta a második világháborút, a hadifogságot, megélte szülei tönkretételét, a család kisemmizését, megbélyegzését és ellehetetlenítését.

Fotó: Magánarchívum Fotó: Magánarchívum ©

Amikor 1956-ban felcsillant a remény a változásra, ő ott volt és kiállt. Tevékenyen részt vállalt a forradalom helyi eseményeiben és egyre valószínűbb, hogy Budapesten sem volt tétlen, saját maga segítette a pesti srácokat. Megtehette volna, de a forradalom leverése után nem hagyta el az országot, vállalta a megtorlást. A vádlottak padján nem tanúskodott senki ellen, pedig a család úgy tudja: rendszeres veréssel próbálták hamis tanúzásra bírni Szolnokon. Napra pontosan negyven évvel később, amikor földre zuhant a szovjet emlékmű Tiszafüreden, 1996. október 27-én lelt örök nyugalomra. Élete irányt mutat az utókornak, nemcsak unokáinak, de a későbbi generációknak is. Nagyon sokat tanulhatunk példájából, életművét nem fedheti a történelem homálya, hangoztatta a könyv szerzője, Ujvári László történész a „Kisemmizve, a rendszer ellenségeként” című könyvének bemutatóján.

HBN








hirdetés