Helyi közélet

2009.03.13. 09:30

Virtuális turista

<p>Egy olyan probl&#233;m&#225;ra lettem figyelmes nem is<br /> olyan r&#233;g, amir&#337;l eddig is tudtam, de<br /> szem&#233;lyesen m&#233;g nem tapasztalhattam meg a<br /> saj&#225;t b&#337;r&#246;m&#246;n. H&#225;t, most ez is<br /> siker&#252;lt. Elv&#233;gre egyszer &#233;l&#252;nk,<br /> k&#225;r lett volna ebb&#337;l kimaradni.</p>

A számítógépeknek nagyon

sok mindent köszönhetünk. Nem

egy ember állítja, hogy amíg ember

lesz a Föld nevű bolygón, nem lesz

még egy olyan találmány, mely

ekkora hatással van az emberek

életére.

Ezzel nagyjából egyet is értek.

Rengeteg jó és rossz dolgot

köszönhetünk a

számítógépeknek, a Holdra

szállástól, a műhold

vezérelte atombombán át

egészen odáig, hogy most ezt

olvashatod. Hogy mi is a

felháborodásom oka? A 

virtuális világban élő

emberek!

Bizony, kifakadásom okozója nem

más, mint a fórumok világa,

és azok lakói. Egy külön kis

birodalom, ahol a bejelentett lakosok a való

életben elnyomott, introvertált,

kisebbségi komplexusos és sokszor

rosszindulatú emberek. Olyanok, akik arc

és identitás nélkül

képesek csak kinyitni a szájukat,

és olyankor sem jellemző, hogy jóra

használnák.

Persze még mielőtt mindenki

elkezdené beírogatni a

véleményét rólam, gyorsan

kijelentem, hogy nem mindenki ilyen! Csak az a baj,

hogy ezek a kivételek az estek 95%-ban igen

hamar feladják a harcot a normáltalanok

világában, és úgy

döntenek, hogy inkább

megspórolják maguknak a

felesleges bosszankodást. Így azok,

akiknek a véleménye tényleg

közhasznú, vicces, vagy csak simán

olvasható lenne, majdnem olyan ritkák,

mint a fehér holló. Saját

tapasztalatomat egy problémámnak

köszönhetem, melynek során felkerestem

egy olyan oldalt, ahonnan elvileg

segítséget várhattam

volna a bajom orvoslásában.

Beregisztráltam, és szépen

leírtam mi is a

problémám. Nyugodtan hajtottam

aznap este álomra a fejem, mintegy

elöntött a biztonság

érzése, hogy nem vagyok egyedül a

nagyvilágban, és lesz, aki tud nekem

segíteni. Elvégre ezért

találták ki az ilyen

oldalakat…gondoltam legalábbis én.

Persze a reggel mély döbbenetet hozott

magával. Ugyanis csodálkozva vettem

észre, hogy levelemre a válasz nemhogy

segítőnek nem volt nevezhető, de

egyenesen sértő és

bántó reakciót kaptam. Nem

érdemeltem meg, nem ismert engem a

hozzászóló, egyszerűen csak

egy rosszindulatú ember volt egy monitor

előtt, és rajtam töltötte ki a

világutálatát.

Bár ehelyett magába is nézhetett

volna, hogy rájöjjön miért is

fájdalmas neki ez az élet annyira, hogy

vadidegen

segítségkérő

embereket taposson a földbe. Érző

ember lévén teljesen megdöbbentem

és értetlenül álltam a

történtek előtt. Azt sem tudtam hova

kapjam a fejem. Főleg mivel az oldal nem

számít gagyinak, elég komoly a

nívója.

Döbbenetemből hamar magamhoz tértem

és a még mindig nem megoldott

problémámra terelődött a

figyelmem. Keresgettem a fórumon más

témakörökben, amik passzolhatnak a

problémámhoz, és ráakadtam

egy konkrétan az én panaszommal

foglalkozó aloldalra. Nem vacilláltam

sokat, feltöltöttem a levelemet oda is, mert

tényleg nagy szükségem lett

volna a segítségre. Ekkor viszont leesett

az állam.

Az előbb említett rosszindulatú

és gonosz hozzászóló

rám akadt, és tovább ontotta

mocskolódásait. Ez már nekem is

sok volt, és visszaírtam neki. A

véleményemet nem rejtettem véka

alá, de teljesen korrekten, a szavaimat

megválogatva írtam neki vissza.

Ekkor elszabadult a pokol. Ismeretlen

fórumozók keltek a sértőm

védelmére, követelve tőlem,

hogy ÉN szálljak le az említett

fórumozóról, sőt, forduljak

magamba, kérjek bocsánatot és

húzzak el melegebb éghajlatra. A

mély döbbenet és a

csodálkozás egyszerre lett

úrrá rajtam.

Mélyen megbántva és megtaposva

éreztem magamat, egy áldozatnak, aki nem

elég, hogy magára maradt a

problémájával, még

direktbe bántják is. Magamba fordultam

és csak azt mondogattam, hogy ’de

én jó ember vagyok’, ’nem

csináltam semmi rosszat’, ’én

normális voltam’. És

végül rájöttem.

 A baj az, hogy én egy teljesen

normális ember vagyok, akinek van élete,

vannak barátai és szerettei ebben a

valós életben, és csak

azért regisztráltam egy fórumon,

hogy segítséget kérjek, egyetlen

választ vártam csupán.

Aztán folytattam is volna életemet a

virtuális téren kívül. A

fórumok lakosai viszont nem ilyenek.

Ők itt élnek, napi 24 órában

szörföznek a hálón, és

lesik az újabb és újabb

áldozatokat, akikre lecsaphatnak. Az

említett támadóimat lecsekkolva

észrevettem, hogy évek óta napi

több tucat

hozzászólást írnak

a legképtelenebb időpontokban, mint

például hajnali fél három.

Kialakult egy közösségük, olyan,

mint a szomszédság és ezek az

emberek egymás védelmében

és egymást segítve ontják

rá életük fájdalmát

minden gyanútlan virtuális

turistára. Én csupán egy turista

voltam, és ennek szívből

örülök.

K.R.

Lehallgatnák a Skype-ot is

  • Lekörözte az internet a

    vezetékes telefont

  • Az internet története

    képekben

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Rovatunkból ajánljuk

    További hírek a témában