2009.03.13. 09:30
Virtuális turista
<p>Egy olyan problémára lettem figyelmes nem is<br /> olyan rég, amiről eddig is tudtam, de<br /> személyesen még nem tapasztalhattam meg a<br /> saját bőrömön. Hát, most ez is<br /> sikerült. Elvégre egyszer élünk,<br /> kár lett volna ebből kimaradni.</p>
A számítógépeknek nagyon
sok mindent köszönhetünk. Nem
egy ember állítja, hogy amíg ember
lesz a Föld nevű bolygón, nem lesz
még egy olyan találmány, mely
ekkora hatással van az emberek
életére.
Ezzel nagyjából egyet is értek.
Rengeteg jó és rossz dolgot
köszönhetünk a
számítógépeknek, a Holdra
szállástól, a műhold
vezérelte atombombán át
egészen odáig, hogy most ezt
olvashatod. Hogy mi is a
felháborodásom oka? A
virtuális világban élő
emberek!
Bizony, kifakadásom okozója nem
más, mint a fórumok világa,
és azok lakói. Egy külön kis
birodalom, ahol a bejelentett lakosok a való
életben elnyomott, introvertált,
kisebbségi komplexusos és sokszor
rosszindulatú emberek. Olyanok, akik arc
és identitás nélkül
képesek csak kinyitni a szájukat,
és olyankor sem jellemző, hogy jóra
használnák.
Persze még mielőtt mindenki
elkezdené beírogatni a
véleményét rólam, gyorsan
kijelentem, hogy nem mindenki ilyen! Csak az a baj,
hogy ezek a kivételek az estek 95%-ban igen
hamar feladják a harcot a normáltalanok
világában, és úgy
döntenek, hogy inkább
megspórolják maguknak a
felesleges bosszankodást. Így azok,
akiknek a véleménye tényleg
közhasznú, vicces, vagy csak simán
olvasható lenne, majdnem olyan ritkák,
mint a fehér holló. Saját
tapasztalatomat egy problémámnak
köszönhetem, melynek során felkerestem
egy olyan oldalt, ahonnan elvileg
segítséget várhattam
volna a bajom orvoslásában.
Beregisztráltam, és szépen
leírtam mi is a
problémám. Nyugodtan hajtottam
aznap este álomra a fejem, mintegy
elöntött a biztonság
érzése, hogy nem vagyok egyedül a
nagyvilágban, és lesz, aki tud nekem
segíteni. Elvégre ezért
találták ki az ilyen
oldalakat…gondoltam legalábbis én.
Persze a reggel mély döbbenetet hozott
magával. Ugyanis csodálkozva vettem
észre, hogy levelemre a válasz nemhogy
segítőnek nem volt nevezhető, de
egyenesen sértő és
bántó reakciót kaptam. Nem
érdemeltem meg, nem ismert engem a
hozzászóló, egyszerűen csak
egy rosszindulatú ember volt egy monitor
előtt, és rajtam töltötte ki a
világutálatát.
Bár ehelyett magába is nézhetett
volna, hogy rájöjjön miért is
fájdalmas neki ez az élet annyira, hogy
vadidegen
segítségkérő
embereket taposson a földbe. Érző
ember lévén teljesen megdöbbentem
és értetlenül álltam a
történtek előtt. Azt sem tudtam hova
kapjam a fejem. Főleg mivel az oldal nem
számít gagyinak, elég komoly a
nívója.
Döbbenetemből hamar magamhoz tértem
és a még mindig nem megoldott
problémámra terelődött a
figyelmem. Keresgettem a fórumon más
témakörökben, amik passzolhatnak a
problémámhoz, és ráakadtam
egy konkrétan az én panaszommal
foglalkozó aloldalra. Nem vacilláltam
sokat, feltöltöttem a levelemet oda is, mert
tényleg nagy szükségem lett
volna a segítségre. Ekkor viszont leesett
az állam.
Az előbb említett rosszindulatú
és gonosz hozzászóló
rám akadt, és tovább ontotta
mocskolódásait. Ez már nekem is
sok volt, és visszaírtam neki. A
véleményemet nem rejtettem véka
alá, de teljesen korrekten, a szavaimat
megválogatva írtam neki vissza.
Ekkor elszabadult a pokol. Ismeretlen
fórumozók keltek a sértőm
védelmére, követelve tőlem,
hogy ÉN szálljak le az említett
fórumozóról, sőt, forduljak
magamba, kérjek bocsánatot és
húzzak el melegebb éghajlatra. A
mély döbbenet és a
csodálkozás egyszerre lett
úrrá rajtam.
Mélyen megbántva és megtaposva
éreztem magamat, egy áldozatnak, aki nem
elég, hogy magára maradt a
problémájával, még
direktbe bántják is. Magamba fordultam
és csak azt mondogattam, hogy ’de
én jó ember vagyok’, ’nem
csináltam semmi rosszat’, ’én
normális voltam’. És
végül rájöttem.
A baj az, hogy én egy teljesen
normális ember vagyok, akinek van élete,
vannak barátai és szerettei ebben a
valós életben, és csak
azért regisztráltam egy fórumon,
hogy segítséget kérjek, egyetlen
választ vártam csupán.
Aztán folytattam is volna életemet a
virtuális téren kívül. A
fórumok lakosai viszont nem ilyenek.
Ők itt élnek, napi 24 órában
szörföznek a hálón, és
lesik az újabb és újabb
áldozatokat, akikre lecsaphatnak. Az
említett támadóimat lecsekkolva
észrevettem, hogy évek óta napi
több tucat
hozzászólást írnak
a legképtelenebb időpontokban, mint
például hajnali fél három.
Kialakult egy közösségük, olyan,
mint a szomszédság és ezek az
emberek egymás védelmében
és egymást segítve ontják
rá életük fájdalmát
minden gyanútlan virtuális
turistára. Én csupán egy turista
voltam, és ennek szívből
örülök.
Lekörözte az internet a
Az internet története
képekben