2020.05.03. 09:43
„Egy nagy család vagyunk” – vallja a Feeling vezetője
Sikert sikerre halmozott, majd saját táncegyüttest hozott létre, hogy szenvedélyének élhessen.
Fotó: Takács-Pántya Barbara-archív
Már egészen fiatalon, hároméves korában kezdődött Takács-Pántya Barbara és a tánc kapcsolata, amikor édesanyja elvitte egy balettórára.
„Igaz, csak négyéves kortól lehetett jelentkezni, de az első próbaórán megengedték, hogy részt vegyek, a végén pedig jelezték anyukámnak, itt a helyem”
– emlékszik vissza Barbara az első találkozásra, aki azóta már a Feeling Tánc és Mazsorett Egyesület művészeti vezetője.
Erre született
Martha Graham szerint a tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztrahálása az életnek, hanem az élet maga. Barbara egész életét a tánc csodájának szentelte. A klasszikus balettet 15 évig űzte, mellette pedig négyéves korától kezdte el a ritmikus gimnasztikát Vollay Enikőnel, akinek a mai napig hálás, hiszen rengeteget tanult tőle. Gyermekkorát versenyek, fellépések sora díszítette, s ő mindig szívből csinálta, ezt pedig természetesen sikerek is koronázták. Majd jött a versenytánc…
– Hetedikes koromban találkoztam először a mazsorettel. Már az első óra megtetszett, és nagy előny volt a balett- és ritmikusgimnasztika-előképzettség is. Itt is felfigyeltek rám: a versenytáncban volt egy fiú, akinek nem volt táncpartnere, én pedig szerettem volna ebben is kipróbálni magam – mondta. Évekig e négy műfajt – balett, mazsorett, ritmikus gimnasztika és versenytánc – együtt csinálta az iskola mellett, azonban elérkezett a pillanat, amikor döntenie kellett, így a balettet és a ritmikus gimnasztikát abbahagyta.
Megannyi verseny
A mazsorett által fesztiválok és külföldi turnék sorozatán vett részt. – Általában tamburmajor voltam, ami egy kiemelt szerep. Ezek a lányok táncolnak mindig a csoport előtt, ők a felvezetők, szólótáncosok. Több mint tíz évig táncoltam a virágkarneválon is. Radványi Csabával magyar ranglistavezetők, magyar bajnoki 3. helyezett, magyar kupadíjasok, válogatott kerettagok voltunk, és a Valcer színeiben versenyeztünk – sorolta.
Kőkemény munka
Amikor partnere abbahagyta a táncot, Barbara első gondolata az volt: folytatni szeretné. Így 2002 szeptemberében megalapította táncegyesületét tíz fővel.
– Az elején csak a mazsorett volt, később próbálkoztam a versenytánc oktatásával is, de mivel nagyon kevés fiú jelentkezett, maradtunk a mazsorett mellett. Mára már a tíz főből csaknem kétszáz táncosunk van, újításként pedig vittünk bele versenytáncot, akrobatikát, látvány- és show-elemeket is – tette hozzá.
A mesés sikerek mögött azonban kemény, ámde élvezetes munka áll. A versenyzőknek heti négy edzésük van – két tánc, egy akrobatika és egy balett –, mindezek mellett különórák. A gyerekek a csapaton kívül szólóban, duóban és trióban is megmutathatják tudásukat, munkájukat több oktató is segíti. A versenyekre pedig saját fotós és videós is elkíséri őket. – Az elmúlt időszakban nagy változásokon mentünk keresztül mind stílus, mind megjelenés, mind színpadi látványtánc terén, ezért is vagyunk tagjai a Magyar Látványtánc Sportszövetségnek – mondta büszkén az iskola vezetője.
Igazi közösség
Karácsonyi gálák, csaknem hatvan fellépés, virágkarnevál, bajnokságok, külföldi versenyek. Felsorolni is nehéz a közösség elfoglaltságait, aminek a legkisebb tagjai háromévesek. – Egy nagy család vagyunk. A szülők támogatják a gyerekeket és minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ruhákat díszítenek, edzésekre, versenyekre, hozzák a lányokat, amiken egymásért izgulhatunk.
„A legbüszkébbek a gyerekekre vagyunk. Rengeteget tanulunk mi is tőlük, ők pedig tőlünk fegyelmet, kitartást, sikert és élményt egy életre”
– foglalta össze.
Édesanya, egyben edző
A jelenlegi helyzet miatt a próbákat fel kellett függeszteniük, versenyeik elmaradnak, azonban igyekeznek online és sok feladattal formában tartani a lányokat.
– Bízunk benne, hogy a karneválon már láthatnak minket az érdeklődők. Az idei évre egy igazán pozitív témával készülünk: lányaink piros színben, szívecskékkel fognak táncolni. Ezzel szeretnénk sugallni, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Nagyon hiányzik minden kis táncosunk. Várjuk a pillanatot, hogy újra találkozzunk, és jól megölelgessük őket – beszélt a jelenről. Barbara életét körülfonja a tánc, elhivatott, igen pozitív személyiség, aki tele van energiával és újabbnál újabb ötletekkel. – A tánc a világon a legjobb dolog, mindenkinek szívből ajánlom. Felszabadít és kikapcsol. Barátokat szerezhetünk általa, és önbizalmat ad. A legnagyobb élmény, hogy már a kislányom, a négyéves Szofi is táncol. Anyaként és edzőként ezt megélni hihetetlen – mondta végül.
Laszkács Denise