Új beszélők

Orbán Viktor miniszterelnök szombati, Magyar Időkben megjelent interjújában többek között azon kaptam fel a fejem, amit a politikai riválisainak nyelvéről mondott. Eszerint míg a miniszterelnök politikai közössége egyenesen beszél, az ellenfeleik „egy kitalált nyelven, modern kori eszperantón, ezt hívják PC-nek”. Szabó Zsolt László jegyzete.

A kormányfő talán nem emlékszik arra a 2015-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által a tárca és a háttérintézmények munkatársai részére küldött anyagra, amelyben azt részletezték, milyen szavakat, kifejezéseket ne használjanak. A kormányon lévők – függetlenül a pártjuktól – mindig saját nyelvet alkotnak, leginkább maguknak. A példákat lehet sorolni: a tárca által erőltetett köznevelés nem nagyon ment át a köztudatba, a nemzetgazdaság szó valamivel sikeresebb pályát futott be, még kollégáktól is hallom. A cigánytelep ma már nem is szegregátum, az EMMI-javaslat szerint „elmaradott településrész”. A szegény, lecsúszott ember sem rászoruló, hanem „segítségre szoruló”. A kisnyugdíjasról viszont csak körülírással tud szólni, aki „új beszélül” fejezné ki magát: „alacsony összegű nyugellátásban részesülő”, ez a megfelelője. A valóság azonban olykor szembejön: az elmaradott településrészen élő alacsony összegű nyugellátásban részesülő ugyanis a cigánytelep falu felőli szélén nyomorgó rokkantnyugdíjas.

– Szabó Zsolt László –