Ugyanaz másképp

Ha most utolsó generációs kendős asszony volnék, már ki lenne meszelve a ház oldala, s igyekeztem volna a tisztálkodással, mert mire virrad, úgy minden betegség elkerülne. Barak Beáta írása.

A pászka kikeményített-hímzett terítő alatt szentelésre várna. Ha anyám lennék gyermekkoromban, ecetszagú ragyogás ülne a frissen mosott függönyökkel takart ablakokon, és folpack alatt sorakozna a sonka meg a töltött hús. Ha gyermek lennék, míg szüleim fiatalok, szinte már látnám, ahogy kölnivel vegyített szikvíz folyik a hajamon, én pedig tojást adok érte. Nagyanyám felnőtt unokájaként a virtuális világiasság terében, könnyed spiritualitást keresve olvasom a pápa nagycsütörtöki, „lightos lelkiségről” szóló szavait most, ünnep szombatján. Eközben anyám unokája a kanapéra vetődő tavasz sugarában csokitojás-vadászatról álmodik, és keresi a Jézuska helyét a tavaszi ünnepkörben. A feltámadás és az elkövetkező életek távoli reménye még halvány, de a megtisztulás vágya minden generációban közös. Hagyjuk hát el egy kattintással a senki földjét, s ahogy az egyház feje javasolja, apró gesztusokat tehetünk a másik irányába a segítség és a szeretet nevében.

– Barak Beáta –



Sporthírek






hirdetés