Ugrás helyett válasszuk a megfontoltságot!

Akt.:
Jó móka a vízben lubickolni, de nem árt körültekintőnek is lenni
Jó móka a vízben lubickolni, de nem árt körültekintőnek is lenni - © Fotó: AFP
Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Már a kisiskolásoknak is fel kellene hívni a figyelmét a víz veszélyeire.

Az idénynek és a kánikulai időjárásnak megfelelően sokakat vonz a víz. Nemcsak isszuk a vizet a nagy melegben megszomjazva, hanem bele is merítkezünk, fürdünk, pancsolunk, úszunk. De ennek is megvannak a kockázatai – figyelmeztet dr. Szabó Pál pszichiáter, neurológus, pszichoterapeuta, pszichológus és egyetemi docens.

A víz sokféle élettani hatással van az emberre. Bonyolult lenne azokról a reflexekről írni, amiket az vált ki, hogy a felhevült test hideg vízbe érkezik, vagy egy félresikerült fejesugrás közben a hasunk találkozik a vízfelülettel. Reflexműködések hatására megváltozik a szívműködés és a vérnyomás, akár meg is állhat a szív.

Váratlan dolgokat rejthet

A fentieknél is nagyobb veszélyforrás az, amikor az ember nem látja, hova érkezik az ugrás után. Könnyű túlbecsülni a víz mélységét. A svájci és osztrák tavakhoz szokott turisták a Balaton déli partján súlyos baleseteket szenvednek időnként, ha nem tudják, nem számítanak arra, hogy a víz sekély. De a víz sok váratlan dolgot rejtegethet. A felszín alatt egy arasznyira lehet egy tuskó, fa-, beton- vagy fémgerenda. Ha erre ráugrunk, a nyaki gerincszakasz törése lehet az eredmény, azonnali végtagbénulással a gerincvelő sérülése miatt.

Gyerekek, serdülők, felnőttek nem gondolnak a súlyos sérülés veszélyére. Hiszen olyan jó a hűs vízben enyhet nyerni.

Ne ugorjanak!

Szabó Pál hangsúlyozza, már az iskolásokat is tanítani kellene arra, hogy ne ugorjanak be olyan vízbe, aminek nem látják a fenekét, ne ugorjanak ott, ahol nem tudni, mi van a felszín alatt. Sőt, egyáltalán ne ugorjanak, hanem fokozatosan merüljenek be a vízbe. Adjanak esélyt a szervezetnek az alkalmazkodásra.

– Kinek és hányszor kell mindezt elmondani? A tesitanárnak, az osztályfőnöknek, a szülőnek. Nem egyszer, ismételten. A fiatalok hajlamosak legyinteni az öregek – szülők, nagyszülők, pedagógusok – aggályoskodására. Ne értékeljük túl a lehetőségeinket, képességeinket! A fiúk különösen hajlamosak a kockázatvállalásra. A balesetek, vízi balesetek áldozatai inkább ők. Számoljunk a reális kockázatokkal, és legyünk türelmesebbek, óvatosabbak! Vigyázzunk magunkra és egymásra! – hangsúlyozza a szakember.

HBN