Turkáló: B(ab)KV

Libanonizálódott számomra, válaszoltam közömbösen, amikor valaki azt kérdezte, hol is tart éppen a Budapesti Közlekedési Vállalat botránysorozata.

Ez a kifejezés valamikor a nyolcvanas években került szókincsembe, olyan értelemmel, hogy már nem is tudom figyelemmel kísérni a közel-keleti országban történőket: bombáznak, robbantanak, meghalnak, robbantanak, lőnek, meghalnak, de hogy ki kit és főként miért, az érthetetlen volt számomra.

A BKV-ügy is kezd ilyen nyomon követhetetlenné válni. Ki van előzetesben, házi őrizetben, kinek milyen vajat találtak a fején, illetve még mindenki csak gyanús, sőt jogilag még az sem, de tíz-százmilliókról szóló hírek röpködnek fel s alá, kérdőjelek sorakoznak hosszan felelősökről szólván. Valami van – hogy mennyire igazi, szerencsére a bűnüldözés hivatottjainak s nem nekem kell kibogozni. Engem csak egy dolog piszkál a kezdetektől fogva.

A közlekedési vállalatnak volt/van felügyelő bizottsága. Mit csinált az éveken keresztül, hogy az égvilágon semmi sem tűnt fel a grémiumnak? Amelynek tagságáért ádáz csatákat szoktak vívni pártok, frakciók, összetartó körök. Nemcsak a BKV-nál, hanem minden kisebb-nagyobb felügyelet alá tartozó cégnél. A közvélemény szerint az fb-tagok elég jól meg is vannak fizetve, de rádióban hallottam egyiküktől: ők nem tudhattak a simlis ügyekről, mert csak azzal foglalkoznak, amit a cég vezetősége eléjük tesz. Hát ezt nem igazán tudnám felügyeletnek minősíteni.

Bonyolultabb ügy a BKV-é, hogysem laikusként kétszáz kilométer távolságban képesek lennénk igazán belelátni. Magam részéről inkább sokkal messzebbre „menekültem”, kedvenc brazil íróm segítségével a kávé- és kakaóültetvények világában merültem el. Így történhetett meg, hogy fél füllel hallgatva a híreket, unottan kérdeztem: mit mondtak, mi baj van megint a babkávéval?

Nagy Zsuzsa

zsuzsa.nagy@inform.hu

Címkék:







hirdetés