Túra Debrecen sötét múltjába

Akt.:
A Kistemplom tornyából remekül lehet látni az egykori kivégzőhelyet
A Kistemplom tornyából remekül lehet látni az egykori kivégzőhelyet - © Fotó: Matey István
Debrecen – Rejtélyes pincerendszerek, kivégzések, szellemek, boszorkányok, garabonciások.

A cívisváros történelmének kevéssé ismert, sötétebb oldalait feltáró túrára indultunk Halloween apropóján Horog Máté debreceni túravezetővel. A „szellemes” városjárás első helyszíne a csaknem 300 éves – a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán található – Kistemplom tornyának legfelső szintje volt. Ott egyebek mellett megtudtuk: igazi városi legenda, hogy a Csonkatemplom süllyed, ezért kell a Piac utca felől több lépcsőn lefelé menni. Az igazság az, hogy az elmúlt három évszázadban ennyi földdel, törmelékkel töltötték fel a környéket, ahol sokáig hatalmas sárban közlekedtek.

Belvárosi pincerendszerek

A túra folytatásaként a torony magasából a mélybe szálltunk alá. A szomszédos Révész téri épületek alatti világba kaptunk betekintést. A jelenleg az ottani református gyülekezet cserkészcsapata által használt pincében Horog Máté elmondta: nemcsak Eger, Pécs, vagy Tokaj rendelkezik Magyarországon pincerendszerekkel. Érdekes módon – kisebb mértékben ugyan, de – főleg a középkorban Debrecenben is szokás volt a házak alá pincéket építeni, azokat pedig sok helyen összekötötték. Ezek így nemcsak raktározásra váltak alkalmassá, hanem veszély esetén akár el is lehetett bennük bújni, menekülni.

szellemes1A Révész téri pince | Fotó: Orosz Csaba

Az egyik leghíresebb ilyen pince a belvárosban a mai Gambrinus köz helyén volt, ahol a XVI. század első felében, az Egri csillagok regényből is ismert Török Bálintnak állt az udvarháza. (Debrecen akkoriban Török Bálint birtokának számított.) A legenda szerint ez a pincerendszer egészen a mai Nagytemplomig, illetve egy másik ága a Dósa nádor térig vezetett. Abban talán kincset is tároltak. Az udvarházat a XX. század elején bontották le, de a hosszú alagutaknak és a sok aranynak akkor már nyomát sem találták. Mindenesetre a Gambrinus köz, illetve a Piac utca ottani része alatt ma is találhatók komoly méretű pincék.

Megszégyenítő, kivégzőhelyek

A Piac utca és a Kossuth utca sarkán elhelyezkedő két, nagy kandeláber között Horog Máté arról számolt be, hogy ezek nevezetes helyek, ugyanis a középkorban nagyjából itt működött a „törvényoszlop” és a „törvénykerék”. A mai régi Városháza főbejáratához közelebbinél lévő törvényoszlop kaloda volt, amely a bűnt elkövetők nyilvános megszégyenítésére, megkorbácsolására szolgált. A másik helyen a kerékbetöréseket végezték, illetve egy nagy karddal a hóhér lecsapta az elítéltek fejét. (Ez néha nem sikerült elsőre.)

szellemes2Horog Máté | Fotó: Orosz Csaba

1754-et követően a mai Kerekestelepen tartották a kivégzéseket, ahol törvényházat alakítottak ki. (Ez most üres telek.) Ott elsősorban akasztásokat, néha kővel történő agyonütéseket hajtottak végre. Az eredeti terv szerint a magas téglatalapzaton álló törvényház négy oldalán oszlopok álltak volna. Az egyik oszlop azonban rövid időn belül háromszor is ledőlt. A legenda szerint ez egy ártatlanul kivégzett ember átka miatt következett be, ezért később már nem is próbálkoztak a negyedik oszlop felhúzásával. A törvényház a XIX. századig működött. A bontott anyagból egy cívis az Erzsébet utcán lakóházat épített.

Keresztes lovag a színháznál

A túra következő állomásán, a Csokonai Színház mellett Horog Máté arról beszélt, hogy 1922-ben Béber László debreceni újságíró – aki néhány évig a színházban is dolgozott – a mai Liszt Ferenc utcában kísértetet látott. Nagyjából ott, ahol a DKV egykori irodaháza található, működött a város istállója, sőt a boncolásokat is ott tartották. Amellett helyezkedett el a népszerű Korona söntés. Egy novemberi ködös, hideg estén Béber László kollégájával épp arra sétált. Mindössze két gázlámpa adott némi fényt, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a félhomályból egy középkori páncélos lovag tűnik elő. Odamentek hozzá interjút készíteni, mire az legnagyobb meglepetésükre annyit kérdezett: Bejöttök egy fröccsre? Kiderült, hogy ez a szomjas kísértet nem más, mint Csolnakossy Gyula, az akkoriban közismert színész, aki a tiltás ellenére az előadások szüneteiben, jelmezben átjárt kicsit iszogatni a közeli kocsmába.

Boszorkányok mégis vannak?

Bár az iskolában azt tanítják, hogy Könyves Kálmán királyunk Európában az elsők között mondta ki, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, ezért betiltotta a boszorkányégetést, Horog Máté szerint ez csak részben igaz. Könyves Kálmán ugyanis csak az úgynevezett repülő, vérszívó, alakváltó boszorkák létezését tagadta, a kuruzslókról viszont rossz véleménye volt. Minderről már a Kálvin téren esett szó, ahol azt is megtudtuk, hogy Debrecenben is számos alkalommal tartottak boszorkányégetéseket, melyek előtt sokszor tortúrának, kínzásnak vetették alá a szerencsétlen elítéltet. Ezekre valószínűleg a mai Nagytemplom előtt, illetve a régi Városháza elődjében került sor. A máglyákat viszont a gyakori tűzvészek miatt csak a városon kívül merték megrakni. Az utolsó boszorkányégetést a XVIII. század végén, Csokonai születése előtt hajtották végre Debrecenben. Csaknem 100 boszorkányperről maradtak feljegyzések.

Egy jóval későbbről származó legenda szerint az 1989-es rendszerváltás előtt a Kálvin térről a Nagytemplom előtti területre vezető aluljáró oldalában azért volt egy vasajtó, hogy a kommunisták azon keresztül észrevétlenül tudjanak bemenni az istentiszteletekre – ismertette a túravezető.

Lunátikus, garabonciás

Sétánk utolsó helyszíne a lassan 500 éves Debreceni Református Kollégium volt, ahol túravezetőnk elmondta: nem sokkal a boszorkányégetések után az intézményben Hatvani István professzor már elektromos kísérleteket mutatott be. Róla egyik ismeretlen diákja Töredékek címen írt, melyben azt állította, hogy ő a magyar Faust, aki eladta a lelkét az ördögnek. Az ördögtől megszerezte a Holtak könyvét, melyet a Nagycegléd utcai temetőben, a mai Fényes udvari lakótelep helyén talált meg. Segítségével például a Bálteremben vizet fakasztott, és nők szoknyája alá tudott nézni.

Horog Máté szerint Jókai Mór egyik kisregényéből tudjuk, hogy a XVI. század végén, a XVII. század elején éjszakánként néhányan lunátikus szellemalakot, vagyis alvajárót, holdkórost véltek látni a kollégium tetején mászkálni. Egy idő után kiderült, hogy nem erről van szó, hanem a legidősebb diák éjjelente így kereste fel az egyik professzor lányát.

szellemes3A Révész téri pince | Fotó: Orosz Csaba

A túravezető a garabonciás diákokról is szót ejtett. Kiderült, ezen fiatalokról azt képzelték, hogy a forgószéllel járnak, és az elásott kincsek helyét ismerik, de arról nem beszélhetnek, különben megnémulnak. Csokonai Vitéz Mihályt és Petőfi Sándort is ilyeneknek tartották – tette hozzá.

A meteorit bosszúja

Horog Máté végül arról is beszélt, hogy 1857-ben fúródott a földbe Kaba közelében a világűrből érkező, híres kabai meteorit. A cipő alakú fekete követ akkor Bécsbe akarták vinni, de a református kollégium professzorai nem engedték elszállítani, mondván, ez a miénk. Így most is itt van. Manapság 20-25 darabkáját őrzik világszerte. – Egy legenda szerint az a város, ahol ezt a követ őrzik, a lehullástól számított 200 év múlva tűz által elpusztul. Ezért 2050 körül mégiscsak át kellene adni a bécsieknek úgy 10 évre a meteoritot – fogalmazott nevetve a túravezető.

– Orosz Csaba –


Fotó: Molnár Péter
Debrecen - Az egyház a pogány szokáshoz adott hasonló, keresztény tartalmat, megszentelve és saját ünnepévé téve azt. Halottak napja és mindenszentek ünnepe a nyugati keresztény kultúrában élő valamennyi emberé – hívőké, nem hívőké, katolikusoké, protestánsoké egyaránt." Mindezt dr. Bartha Elek, a...

Illusztráció: Pixabay
Debrecen - A játékban azok vehettek részt, akik feltöltöttek egy saját faragott tökről készült fotót és kitöltötték az adatlapot. A tíz legtöbb szavazatot kapott fotó közül a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri választja ki az első helyezettet. A fődíj egy tízezer forint értékű vacsorautalvány. A...