„Túl sok halált láttam” – Egy szíriai menekült megdöbbentő története

Akt.:
Mindenét elvesztette ez a férfi a szíriai Aleppo bombázásában
Mindenét elvesztette ez a férfi a szíriai Aleppo bombázásában - © Illusztráció: AFP
Debrecen – A damaszkuszi kórházak nem fogadták a bombatámadás sebesültjeit, emiatt többen elvéreztek.

A 25 – ránézésre negyven – éves férfi július végén érkezett Magyarországra. A csontsovány szír fiatalt – aki fél a megtorlástól, és a neve elhallgatását kérte – nevezzük Nabilnak, nem könnyen hagyta hátra otthonát, családját, de mint mondta, túl sok halált látott, s félt, hogy előbb-utóbb őt is megölik. – Damaszkuszban nincs privát élete senkinek. Figyelik a közösségi oldalakat, lehallgatják a telefonhívásainkat, a beszélgetéseinket, s ha bármi olyat mondunk, ami Bassár el-Aszad elnök vagy a rezsim ellen szól, bebörtönöznek. Majd két hónap múlva felhívják a hozzátartozóinkat, hogy az iratokat visszaadják, de a holttestünkre már ne számítsanak – közölte. Mint Nabil elmondta, a szír fővárosban minden utcán katonák állnak, akik – megállítva a taxikat, buszokat, autókat – ellenőrzik az okmányokat, s ha az ember Bassár el-Aszad ellenes településről érkezik, minden ok nélkül leütik, pénzt követelnek tőle vagy tárgyalás nélkül börtönbe vetik. – Ismerek olyan esetet, amikor csak azért, mert a szülők ellenezték a rezsimet, a másfél éves gyermeküket halálra kínozták – mondta remegő hangon, hozzátéve: az elnökkel egyet nem értő fiatalokat kicsapják a felsőoktatási intézményekből, eltiltják a továbbtanulástól, a munkától. – Gyógyszerészként végeztem, de a mesterképzést már nem fejezhettem be, ezért egy humanitárius szervezetnél kezdtem el dolgozni, mely azokon az Aszad-rezsim ellenes területeken nyújt segítséget, ahol rendszeresek a bombatámadások, nincs áram, orvosi ellátás, se étel, de még csak víz sem – jegyezte meg Nabil.

Az utolsó csepp

A szír gyógyszerésznek egy bombatámadás volt az utolsó csepp a pohárban. Akkor végleg eldöntötte: elhagyja az országát. – Egy nap hívták a humanitárius szervezetet, hogy Al-Kiswah-ban lebombáztak egy esküvőt. A katonákkal őrzött területre titkos útvonalon jutottunk el, ahol sokkoló látvány fogadott: rengeteg halott és sebesült. A három mentőautóval összesen 30 sérültet – nőket, csecsemőket, időseket – szállítottunk Damaszkuszba, a fővárosban viszont egyetlen kórház sem fogadott minket. A sebeket kitisztítottuk és bekötöztük, a súlyos eseteket azonban nem tudtuk ellátni. Emiatt vérzett el a mentőben egy másfél éves gyerek és egy terhes nő is – idézte fel a szörnyűséget, ami csak egy a sok közül, amit átélt, de az utolsó, aminél úgy döntött, testvére után megy Németországba.

Sebesülteket menekítenek egy damaszkuszi robbantás után | Fotó: AFP Sebesülteket menekítenek egy damaszkuszi robbantás után | Fotó: AFP ©

Összetört álmok

Nabil elmondása szerint a damaszkuszi repülőtéren dolgozók tisztában voltak azzal, hogy el akar menekülni az országból, így ahhoz, hogy felszállhasson a Libanonba tartó gépre három barátjával együtt – akik szintén a humanitárius szervezetnél dolgoztak –, le kellett fizetniük a vámosokat. Libanonból szintén repülővel Isztambulba mentek, majd busszal a törökországi Izmirben kötöttek ki, ahol az embercsempészektől vettek egy „hajót”, hogy átjussanak Görögországba. Összesen 58 ember fejenként 1200 dollárt fizetett a mindössze 4 méter hosszú csónakért, amivel éjszaka indultak útnak. – Azt hittük, ennyi pénzért lesz egy kísérőnk, aki átviszi a csapatot Görögországba. Ezzel szemben egy fickó azt mondta, menjünk 15 percet egyenesen, aztán balra látunk majd egy szigetet, amit 1 óra alatt elérünk. Senkinek nem volt hajózási tapasztalata, ezért eltévedtünk. Négy órája hánykolódtunk a viharos tengeren, a gyerekek és asszonyok sírtak, és kiabáltak, „Meg fogunk halni!”; végül a görög parti őrség mentett ki minket – emlékezett vissza a férfi. Miután megkapták a papírokat, amivel legálisan közlekedhettek Görögországban, Athénba hajóztak, onnan busszal Szalonikibe. Azt követően gyalog indultak útnak Macedóniába, ahonnan vonattal jutottak el a szerb határig. – Hat óra gyaloglással értük el Szerbia első faluját, ahol nagyon kedvesek voltak velünk: kaptunk orvosi ellátást, vizet és ételt. Innen busszal Belgrádba mentünk, majd három nap pihenő után elgyalogoltunk Horgosba. Ott megvártuk az éjfélt és 8 óra sétával elértük a magyar határt, ahol viszont elfogtak, így sajnos egy ideig biztosan nem jutunk el a célállomásig – fogalmazott a szír fiatalember, akinek az az álma, hogy befejezze a tanulmányait, dolgozzon és végre békében, biztonságban éljen.

HBN

Címkék: ,







hirdetés