Tudást és értékrendet adott Böszörmény

A helytörténeti írás fontosságáról tartott előadást Kövér György
A helytörténeti írás fontosságáról tartott előadást Kövér György - © Fotó: Barak Beáta
Hajdúböszörmény – Több, mint negyven esztendeje elkerült a városból, előadni tért vissza.

Dr. Kövér György, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az akadémia gazdaságtörténeti bizottságának elnöke a kultúra napján látogatott a Bocskai István Gimnáziumba. Ott töltötte diákéveit, és a diploma megszerzése után egy esztendeig ott tanított. Néhai szüleire, dr. Kövér Sándorra és Lukács Ilonára még ma is jó szívvel emlékeznek a városban. Édesapja, a gyermekorvos, helytörténetíró, múzeumbarát is nagyon szerette szülővárosát, érdeklődött múltja és jelene iránt, tudományos kutatásokat folytatott, s azok eredményeit rendszeresen publikálta. Nevét ma városi kitüntetés is őrzi.

Nagy kihívás

Kövér György Vidék a történetírásban című előadásával érkezett a hajdúvárosba. Azt taglalta, vajon miért van olyan csekély becsülete a helytörténetírásnak, holott a lokális história, a vidék története módszertanilag az egyik legnagyobb kihívás, legnehezebb feladat. Manapság – mikrohistória néven – nemzetközileg is új irányzattá szerveződött. Ő maga akadémiai doktori címét A tiszaeszlári dráma – Társadalomtörténeti látószögek című munkájával érdemelte ki.

A vidéken élő történetírók

Előadásának címe kettős: a vidék történetírását, azaz a „vidékről” szóló történeti diskurzust, valamint a vidéki történészetet, vagyis a vidéken élő történetírók munkásságát jelentheti.

Fotó: Barak Beáta Fotó: Barak Beáta ©

A gimnázium egykori tanárának, a költő Kertész Lászlónak ideillő írását idézte a kisvárosi létről.

„Tehetségek teremtek itt is, talán még számosabban. Elvetéltek, torzók lettek. Megrekedtek a valóra váltásban, gyakran a tehetségük igazi természetének felismeréséig sem jutottak el. A mindenség-igényt a mindenféleségben akarták kiélni. Több tudományágat próbáltak művelni egyszerre, amellett írtak, fordítottak, közéleti szerepeket vállaltak. Egyikük-másikuk görcsös igyekezet megtestesítője. Hiányzott az önbizalmuk. Féltek a lemaradástól, s ezért örökösen kifelé figyeltek, tájékozódtak a teljesítmény, az önérlelés rovására is… Távol a fórumoktól, visszhang nélkül, a rendszeres megméretés híján addig vacogott bennük a lélek, míg összezsugorodott, színeit veszítette – nem rokkant tragikusan, látványosan, csak csöndesen aláhullott. Jóformán csak egy füzér anekdotát hagyva maga után.”

A Hát van itt virág… című írás akkor jelent meg az Alföldben 1968-ban, amikor az előadó egyetemi tanulmányait kezdte. Sok mindent megértett belőle a böszörményiségről s vidékiségről – mondta.

Kövér György a helytörténeti kutatás feladatairól és problémáiról is szólt. A különböző korperiódusokban vizsgálta a helytörténet és a nemzeti történet párhuzamát, egymásra építhetőségét.

HBN








hirdetés