Trianon 90.

Trianon 90.
Azt gondolom még ez a kis Magyarország, magyarság él, létezik, idősebbek és fiatalok – itthon és „odaát” – 1920. június 4-ét, elsősorban a francia miniszterelnök Clemenceau és csatlósai ránk erőszakolt „kényszerzubbonyát”, Trianont soha nem felejtik – írja olvasónk.

Emlékezünk, mert emlékezni kell az 1000 éves Magyarország legnagyobb tragédiájára, az ország 2/3 részének és közel 5 milliónyi lakójának elvesztésére.
Engedtessék meg, hogy néhány érdekes, a Trianoni békediktátumhoz fűzött megnyilatkozást felidézzek a döntés 90. évfordulója alkalmából.

Debreceni Veress Géza történész kalauzolásában, a Migan Kiadó nevében, Szalay Csaba írásában olvashatók a következők: „Apponyi Gróf delegációja el volt vágva Nevillyben (Párizs elővárosa) a személyes tárgyalásoktól – internálás szerűen tartották őket – jegyzi föl Zollner az osztrák történész. Magyarország térképét véglegesen úgy rajzolták meg hozzáértés nélkül, hogy az amerikai–osztrák–magyar határszekciós bizottságnak egyetlen magyar tagja sem volt. Csupán egy harmadik (cseh nacionalista) amerikai állampolgár beszélte a nyelvünket. Így született meg a csonka Magyarország. A szerződésben hol így, hol úgy használják a ránk erőszakolt – »lemond róla«, »elcsatolták«, »átengedte«, fogalmakat mintha nem is volna közöttük jelentéstartalmi különbség. Ez a stílus ez a stilisztika árulkodik legjobban a diktátumról, a békeparancsról, amely nem ismert kíméletet.”
Trianon óta eltelt 90 év, s ha eddig szóba került a nemzeti tragédia, akkor egyesek szerint (akik között magyarok is vannak) „álromantikusok”, „persona non grata”-k, „soviniszták” vagyunk –, kérdezem én: az igazunkért?
Mindezen jelzők cáfolataként néhány külföldi személyiség írását idézném.
Az olasz történész Henri Pozzi írta a trianoni békéről: „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelyeknek sorsát rendezniük kellett. Wilson például állandóan összetévesztette a »szlovákokat« a »szlovénekkel«.”
Lloyd George így nyilatkozott Londonban 1928-ban: „az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk”.
Dr. Roderick Maceachon, a washintoni Catholic Univerity professzora így vallott a trianoni nemzetgyilkosságról: „ Minden rablásvágy és igazságtalanság közül, amit csak beleírtak abba az okmányba, Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, amely ezer éven át volt bástyája kultúrának és civilizációnak a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták s végül, területének kétharmadát odaadták a szomszédos, ellenséges nemzeteknek…”.
Azt gondolom ezen véleményeket, írásokat megismerve, megerősítve, igazolva van a világ legigazságtalanabb ránk kényszerített békekötése.
Most a 90-es évforduló alkalmával hosszú évtizedeket késve az új magyar kormány magyar állampolgárságot adott az elszakított „trianoni magyaroknak”.
Ezt nem hagyták szó nélkül a szlovák vezetők. Robert Fico szlovák miniszterelnök mindezt „ostoba veszélyes kezdeményezésnek” nevezte, s úgy nyilatkozott: „kész törvényt hozni arról, hogy a magyar állampolgárságot nyerők elveszítik szlovák állampolgárságukat”.
Visszatekintve az elmúlt 90 évre a megoldást abban látnám, hogy a magyar állam az Európai Unió felé az Unió pedig az ENSZ elé terjesztené a Trianonnal kapcsolatos magyar nemzetiségek kérdését abban az értelemben, hogy teljes autonómiát kapjanak ahol magyar iskolákban tanulhatnak, szabadon használhatják nyelvüket és kultúrájukat stb. – mindenféle retorzió nélkül.
Azt gondolom ha ez nem történik meg a konfliktusok időről időre előjönnek és 10 év múlva a 100 éves Trianoni évforduló alkalmával, ki tudja mit vált ki.