„Tréfás sokkal jobban csinálja!”

Akt.:
„Tréfás sokkal jobban csinálja!”
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Mohos Nagy Éva: Minden fellépést ünnepnek tekintett, imádott énekelni.

– Nagyon megrendítő számomra Tréfás Gyurkáról múlt időben beszélni, azért is, mert az egész pályámat vele együtt töltöttem. 1975-ben, amikor Debrecenben debütáltam, ő volt a partnerem a Végzet hatalma Gvárdiánjaként, és amikor a pályám befejeztével a búcsúelőadásomat énekeltem a Nabuccóban, ő volt a Zakariásom – hallhattuk Mohos Nagy Éva operaénekestől.

Minden műfajban otthon volt, talán azért is, mert nagyon szerette a közönségét
Mohos Nagy Éva

Derűs lélekkel

– Nem tudom hány olyan művész bírt ilyen teljes pályával, én fiatalabb voltam nála – mutatott rá –, az ő karrierje mégis hosszabb volt az enyémnél. Nem csak azért, mert a basszisták hosszú pályát futnak be, hanem mert igen egészséges életet élt, és a hangja, valamint a lelke is egészséges volt. Ellentétben jó pár művésszel, akiknek a nehézségek göcsörtöket hagynak a lelkükön, őt mindig kiegyensúlyozottnak, boldognak, mosolygósnak láttam, nagyrészt a feleségének köszönhetően, mivel egy minden tekintetben kitűnő nő mellett élte az életét. De azt hiszem, a génjei is kiválók voltak. Nagyon szeretett énekelni, számára minden fellépés örömünnepként hatott. Sok, színházon kívüli előadásunk volt, például Hajdúszoboszlón, ahol operetteket énekeltünk német vendégeknek, de más nagyobb, elegáns helyeken is megfordultunk. Valamennyi fellépésre ugyanúgy készült, mintha csak operaházi díszelőadáson volna.

Ha kellett, „nővé vált”

– Nagyon jó partnerként, kedves barátként emlékezek rá: volt az apám a színpadon, amin rengeteget nevettünk, a Don Carlosban a férjem szerepét énekelte, és volt a „kolléganőm” is, akivel verekedtem a Vivát mama!-ban. Mérgelődtem is, mert nagyon „csinos” volt mellettem a platinaszőke hajával, és olyan tökéletes koloratúrszoprán, hogy az én régi tanárom, szintén basszista, felhívott és azt mondta: „Maga hogy koloratúrázik? A Tréfás Gyurka sokkal jobban csinálja!” Minden műfajban otthon volt, talán azért is, mert nagyon szerette a közönségét. Nemcsak hangjegyeket énekelt, hanem megformálta, játszotta, teljes erőbedobással, temperamentummal és fantáziával a szerepeit. A szórakoztatni vágyás sugárzott belőle bármit énekelt: operaáriát, sanzont, vagy operettet, az utóbbi időben pedig magyar nótát is, kiválóan. Magyarországon ha volt is, van hozzá hasonlítható basszista, nekem ő az első – foglalta össze Mohos Nagy Éva.








hirdetés