Történelemoktatók Szakmai Egyesülete: átpolitizálódott a tankönyvek kérdése

Budapest – A közelmúltban alakult Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke szerint a tankönyvkérdés napjainkban átpolitizálódott, szinte már elválaszthatatlan a különböző pártszimpátiáktól. Nánay Mihály az MTI-nek adott interjúban kitért arra is, hogy fontosnak tartaná közmegegyezésen alapuló minimumkövetelmény megállapítását, amit hasonlóan lehetne számon kérni, mint a matematika érettségi első egyszerű, rövidválaszos blokkját.

Elmondta, az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy a történelem oktatásával, közvetítésével bármilyen szinten foglalkozókat hatékony szervezetbe fogja össze, artikulálja véleményüket és képviseletet biztosítson számukra. Hangsúlyozottan nemcsak a történelemtanárokat, hanem a történelem kutatásáért és bemutatásáért tevékenykedő szakembereket, a különböző történeti intézetek tagjait, egyetemi-főiskolai oktatókat, múzeumok és levéltárak munkatársait, de akár tanárjelölt hallgatókat is tagjaik közé várják, a határon túlról is. Jelezte: az őszi bemutatkozó konferencia után szeretnének konzultációt és fórumokat tartani a történelemtanítás aktuális, legfontosabb kérdéseiről. A terveik között szerepel országos tanulmányi versenyek indítása és szakmai honlap létrehozása is.

Rámutatott arra, hogy a történelem tanítása sok szempontból pótolhatatlan jelentőségű. Talán legfontosabb feladata a “jelenértés” kialakítása, hiszen a társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatok is a múltban gyökereznek – mondta. Szintén a történelemre mint tantárgyra hárul leginkább annak bemutatása, hogyan működik a társadalom és az állam. Ugyanennyire fontos a nemzeti identitásképzés is, hiszen szemben az univerzális jellegű természettudományokkal, a történelem a magyar nyelvi és földrajzi környezetünk mellett a legfőbb identitásképző erő.

Véleménye szerint a tantervnél konszenzus kialakítására lenne szükség. Minden kérdésben sosem lesz egyetértés, de a fő vonalakban ez elengedhetetlen – tette hozzá.

Szintén fontosnak tartaná közmegegyezésen alapuló minimumkövetelmény megállapítását, amit hasonlóan lehetne számon kérni, mint a matematika érettségi rövidválaszos blokkját. Ugyanakkor pusztán a tanterv nem oldja meg az oktatási kérdéseket. Egy kialakult szakmai meggyőződéssel és módszertannal dolgozó tanár a legritkább esetben változtatja meg praxisát pusztán egy tanterv előírásai miatt – jegyezte meg.

Kitért arra is, hogy nem tart szükséges radikális átalakítást a tananyagot illetően, üdvözölte az ókori és középkori anyagrészek arányának csökkentését, valamint a 19-20. századra fordított időkeret növelését. Nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy a politikatörténeti megközelítés egyeduralkodó volna. Bárki kezébe vehet egy mai tankönyvet és láthatja, hogy minden témakörben hangsúlyosan jelen vannak a társadalom-, gazdaság-, művelődés- és életmódtörténeti anyagok is, sőt az érettségi követelményrendszer külön-külön kategóriákban kéri ezeket számon – mondta.

Régóta létező, káros gyakorlat azonban, hogy olyan fontos kérdések, mint 1956 vagy a Kádár-rendszer már csak az év utolsó egy-két hetében “kutyafuttában” kerülnek napirendre, vagy akár úgy sem. A dicséretes szándék mellett komoly probléma, hogy az első tanév anyagát csak tömörítették, így az időkeret csökkentésével nem arányosan lett kisebb a tananyag. Az ókori és középkori témáknál föl kellene vállalni a tanterv alkotóinak, hogy néhány eddig jól megszokott témakör kimarad, mert máskülönben lehetetlen a csak összesűrített, de lényegében le nem rövidített óriási tananyag megtanítása. A 12. évfolyam második felébe került jelentősebb társadalomismereti (pénzügyek, jog) anyagrészek tanítása fontos, de nem biztos, hogy erre a történelem az egyedül hivatott tantárgy.

Nánay Mihály régi és nagyon fontos problémának tartja a valódi tantárgyi integráció hiányát. Számos esetben párhuzamosan érinti az irodalom-, a művészettörténet- vagy akár a földrajztanítás ugyanazokat a kérdéseket. A szűkös órakeret mellett kifejezetten felesleges a számtalan párhuzamosság, de ezek kiigazításához, illetve összehangolásához komoly multidiszciplináris együttműködésre lenne szükség, amire mindezidáig nem került sor – közölte.

Nem tartaná elvetendő ötletnek azt sem, ha a gimnázium végén valamilyen módon elősegítenék a különböző tantárgyakban tanultak szintetizálását, ugyanis a sok külön-külön építkező tantárgyból csak kevés diáknak “áll össze a kép”, hogy mindez együttesen hogyan is alkotja a minket körülvevő világot. Mindezek mellett a tantervben fontos lenne módszertani jellegű kérdésre is reflektálni.

Kitért arra is: a tankönyvkérdés átpolitizálódott és szinte már elválaszthatatlan a különböző pártszimpátiáktól. Úgy gondolja, hogy alapvetően az állam által dominált szűkebb tankönyvpiac paradigmája a vita tárgya, amelyet az új állami tankönyveken keresztül is bírálnak – sok esetben joggal, ugyanis a kötetek valóban nyújtanak támadási felületet. Ugyanakkor ahhoz, hogy kialakítsák szakmai álláspontjukat, hosszabb időre van még szükség – mondta Nánay Mihály.

– MTI –








hirdetés