Tormát minden ünnepi asztalra!

A változatos ízvilágnak köszönhetően egész évben „tormázhatunk”
A változatos ízvilágnak köszönhetően egész évben „tormázhatunk” - © Fotó: Kiss Annamarie
Bihardiószeg – A Heit család kiváló példa arra, miért jó néha hátat fordítani a rohanó világnak.

Alig néhány kilométerre Létavértestől, Bihardiószegen – ahogy fogalmaz, Külső-Magyarországon – látogattuk meg a térség tormabirodalmának megálmodóját. Heiték évekkel ezelőtt fordítottak hátat a nagyvárosi életnek, és ezzel a rohanásnak, a pénz hajszolásának is. Ma borral, tormával, hagyományőrzéssel, muzsikával foglalkoznak.

Egy igazán „erős kezdés”

Az idilli környezetben érkeztünkkor is nagy volt a sürgés-forgás, hiszen a Heit család a közelgő bakatoroltvány-átadás előkészületeivel foglalkozott. Már a találkozás elején megmutatják büszkeségeiket, de nem a tormát, még a bort sem, hanem a két lányuknak a veranda falát díszítő fényképét. Négy- és hétévesek, és a büszke szülők elmondása szerint bármelyik tapasztalt borász megirigyelhetné azt a rutinos mozdulatsort, amit a borkóstoló vendégektől eltanultak.

A vendégváróval megrakott asztalon egymás után sorakoznak a különböző ízesítésű tormák is, melyek közül – talán nem véletlenül – a csilis ízesítésű szúrt (először csak) szemet. – Bogár Sándor barátom termeszti ezt a paprikát – kezdi Lóránd a termékismertetést, érezhetően hasonló lelkesedéssel, mint amikor néhány perccel korábban feleségét, Szilviát mutatta be nekünk. – Nem szeretem a túlzottan csípős ételeket, ez inkább a piaci igényeket hivatott kielégíteni. A csili népszerű Magyarországon, mi pedig, ahogy a magyar tormát, a magyar csípős paprikát szerettük volna újra divatba hozni. A kedvencem az évek alatt a mustármagos tormánk lett, pedig érdekes előzményei vannak: sokan nézték mustárnak termékeinket, így jött az ötlet, hogy valóban tartalmazzon mustármagot az egyik tormavariációnk – emlékezik vissza a házigazda.

– 2012-ben jött az ötlet, hogy vágjunk bele a tormázásba, bár a családunktól már azelőtt is sokat tanultunk a termesztésről és a feldolgozásról – idézi fel Szilvia. – Abban az évben nagyon alacsony volt a torma felvásárlási ára. Ketten kísérleteztük ki az alapízeket egy-egy kilogramm alapanyaggal. Kezdetben naponta 130 palackkal készítettünk, erre akkor nagyon büszkék voltunk, hiszen nem tudtuk, hogy néhány évvel később ez az érték az ezres darabszámot is meghaladja majd. Jók a visszajelzések – mondja. Portékájukat azért dicsérik a vásárlók, mert – ahogy fogalmaz – végre nem pépes a torma. A jobbra, a drágábbra szerencsére egyre gyakrabban szánnak többet a fogyasztók, de ez nem régóta van így. – Amikor a nagyobbik lányunk 10 hónapos volt, elvittük magunkkal az egyik vásárba, ahol a legnagyobb reklámunk az volt, hogy megfogta a tormás üveget, és kanalazta az almás tormát. Minden évben volt valami újításunk, akadt köztük olyan ízvilág is, ami nem vált közkedveltté, ilyen volt például a bivalytejes torma – magyarázza Szilvia, aki nem meglepő módon egyetemi szakdolgozatát is a már szinte családtagnak számító zöldségféléből írta.

A tormának magas a C-vitamin-tartalma, ezért a hagyományos népi gyógyászat fontos eszköze a megfázás megelőzésére és kezelésére. Tisztítja a légutakat, különböző gyomorbajokat is hatékonyan kezelhetünk vele, valamint baktérium- és vírusölő hatása is van. A kóstoló alkalmával arra a megállapításra jutottunk, hogy pazarlás húsvét után elhagyni a tormafogyasztást. Egyrészt az imént említett áldásos egészségvédő hatásai, másrészt az ízviláguk miatt, ahogy az almás torma az őszi, a céklás a tavaszi, a csilis a nyári, a fokhagymás pedig a téli hónapokat idézi.

A kézművesség varázsa

– Mire egy üveg torma az asztalunkra kerül, legalább tizenkét ember keze között fordul meg, hiszen gépsor helyett manufaktúrában dolgozunk. Én darálok, hat segítségem van, így családias és baráti hangulatban dolgozunk. Hiszek abban, hogy így lehet legjobban haladni, mindig szem előtt tartani az emberi tényezőket, a minőséget, az élet mulandóságát – mondta végezetül Heit Lóránd a torma „paradicsomában”.

SZD