Tollhegyező: Személyiségi jogok

Akt.:
Tollhegyező: Személyiségi jogok
Emlékszem egy régi sajtónapi rendezvényre, melyen egyik kollégánk viccesen eltakarta a feléje irányuló kamerát, mondván: „Nekem személyiségi jogaim vannak!” Kenyeres Ilona jegyzete.

Mindez egy bulvárlap tudósítását olvasván jutott eszembe, melynek grafológusa egyik miniszterünk kézírását tanulmányozva annak bizonyos jellemvonásaira következtetett. Mivel a grafológusi etika csak annak az írását engedi elemezni, aki beleegyezett, kíváncsi lennék, kérték-e a miniszter beleegyezését ahhoz, hogy nagy nyilvánosság előtt bármilyen – az intim szférájába tartozó – információt közöljenek róla?

Más: A napokban felhívott egy idős olvasó, aki elmesélte, hogy egy közvéleménykutató megállította az utcán, hogy csupán öt percig tartja fel, válaszolna-e néhány kérdésre? Az idős ember megsajnálta, mondván, nehéz kenyér lehet a közvéleménykutatóé, s belekezdett a válaszadásba, mely aztán 45 percig elhúzódott. A kérdések zöme a politikai beállítottságát és véleményét firtatta, s azt, kit választana, ha most lennének a szavazások? Mivel úgy gondolta, név nélkül nyilatkozik, mindenre becsülettel válaszolt, mígnem kiderült, hogy a nevét, a lakcímét és a telefonszámát is meg kell adnia. A miértre azt a választ kapta, azért, mert a kérdőív kiállítóját úgy tudják ellenőrizni, hogy valós személy véleményét írta-e be, ha az adott telefonszámon és címen tényleg az az illető szerepel, aki nyilatkozott.

A jóhiszemű állampolgár tehát – aki segíteni akar egy esetleg munkanélküli kérdezőn, aki 600 forintot kap minden kitöltött kérdőív után – nem őrizheti meg az inkognitóját, főleg, ha ilyen kényes kérdésekre válaszol? Csupán azért, mert egyes kérdezők csalhatnak? Hol van itt a személyiségi jog?

Kenyeres Ilona

ilona.kenyeres@inform.hu