Tollhegyező: Fontossági sorrend

Akt.:
Tollhegyező: Fontossági sorrend
Manapság, ha mondjuk bírósági, rendőrségi, vagy egyéb fontos tárgyalásra idéznek valakit, általában tértivevényes levélben teszik azt.

Azaz: a címzettnek aláírásával kell hitelesítenie, illetve bizonyítania, hogy megkapta a küldeményt, és amennyiben ennek ellenére sem jelenik meg a tárgyaláson, akkor – az ügy fontosságára tekintettel – akár elő is vezethetik, vagy komoly pénzbüntetésre számíthat.

De nem csak a hivatalok, a magánszemélyek is igénybe veszik ezt a fajta postázási módot, ha azt szeretnék, hogy biztosan célba érjen a levelük, vagy egyéb küldeményük. Aztán ha véletlenül valahol mégis elkallódna egy fontos irat, könyv, vagy ajándék, akkor – miután tudja bizonyítani, hogy márpedig ő azt postázta, akár kártérítésre is tarthat igényt a feladó, vagy a címzett.

Éppen ezért is tartom enyhén szólva furcsának – erősebb megfogalmazással: felelőtlenségnek – azt a bevett gyakorlatot, hogy egyes pénzintézmények – vagy talán mindegyik – úgy postázza ki ügyfelei számára az éppen esedékes bankkártyát, hogy annak esetleges elkallódása esetén semmilyen felelősség nem terheli őket. Azaz egy ilyen fontos – legalábbis az ügyfél számára mindenképpen – okmányt egyszerű, sima levélként dob be a kézbesítő az illető postaládájába. És mi van abban az esetben, ha mégsem jut el a címzetthez a bankkártya? Ki vállalja a felelősséget? Jó, jó, mondhatják, hogy na és, PIN-kód nélkül úgysem tudja felhasználni, aki esetleg megtalál egy ilyen kallódó küldeményt. És ha mégis? Mert ugye a mai fejlett technikával dolgozó bűnözők előtt lassan már nincs lehetetlen. A bank ilyenkor széttárja a kezét, hogy bocs, majd küldünk egy másikat? Esetleg kétszeres díj megfizetése ellenében?

Nem tudom, de véleményem szerint ez a gyakorlat nem megnyugtató.

Kenyeres Ilona