Tollhegyező: Fő a vendég

Tollhegyező: Fő a vendég
© Illusztráció: Derencsényi István
„Olyan rangos, és főként fontos mesterség, hogy párja tán sehol sincs”– dicsérte a vendéglátó szakmát annak idején Bilicsi Tivadar híres kupléjában, melynek címe: Fő a vendég. És ez igaz is volt akkor, de azért még manapság is sok helyen találkozik az enni-inni vágyó polgár kifogástalan kiszolgálással. Vagyis úgy érezheti, hogy valóban fő a vendég. Kenyeres Ilona írása.

Ám mint az élet minden területén, itt is akad egy-két kivétel. Nemrég jómagam is szemtanúja voltam annak, hogy a belváros egyik vendéglátóipari egységének „kiülős” – azaz az utcai – részén egy főként idősebb férfiakból álló asztaltársaság üdítőt rendelt a hatalmas kánikulában. A kiszolgáló fiú ki is hozta, ám mivel az italok egyáltalán nem voltak behűtve, az egyik vendég megjegyezte, hogy ez bizony meleg! A srác nem szólt semmit, csak térült-fordult, majd kisvártatva megérkezett egy pohárnyi jégkockával, amit úgy oda…rakott az asztalra, hogy csak úgy nyekkent! Tette mindezt egyetlen szó nélkül…

Egy másik történet ugyancsak a belvároshoz köthető. Két hölgy fagylaltozni akart, s helyet is foglalt a teraszra kitett asztalok egyikénél. Jött a felszolgáló fiatalember, s igen udvariasan megkérte őket, fáradjanak a fagylaltos pulthoz, válasszák ki, mit kérnek, majd a végén ugyanezt megismételve (vagyis a pulthoz járulva) fizethetik ki a fagylaltot, amit természetesen ő majd kihoz, amint a fagylaltos pultnál álló kolléganők közlik vele, mit is rendeltek. Az egyik hölgy aggodalmaskodott, el ne foglalják az asztalukat, amíg ők távol vannak, de szerencsére ez nem következett be. A fagylalt mellé ásványvizet is kértek, majd amikor fizetésre került a sor, integettek, kiabáltak, majd integetve kiabáltak az ajtóban álló személyzet felé, de sajnos senki nem vette észre őket. Ekkor a szomszéd asztaltól szintén odakiáltott egy hölgy, így aztán az „erősítés” hatására azonnal odasietett a felszolgáló. Hozta a számlát, majd közölte, hogy az ásványvizeket nála kell fizetni, míg a fagylaltot az előre közölt módon, azaz a fagylaltos pultnál, ami a járdáról közelíthető meg. Ott egy kicsit még ácsorogtak, mert előbb a fagylaltra várókat szolgálták ki, aztán végre sikerült fizetniük. Nem lehetne vajon egy kis egyszerűsítéssel megoldani a fenti bonyolult problémát? Mondjuk úgy, hogy ha betér a vendég – ilyenkor sok külföldi is –, kap egy fagylaltlapot, azon kiválasztja, mit kér, azt kihozzák az asztalhoz, ahol később a fagylaltot is kifizetheti, nem csupán a vizet? Csak úgy kérdezem…

– Kenyeres Ilona –








hirdetés