Tollhegyező: Azt neked!

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Molnár Péter
Előrebocsátom: nekem is volt valaha biciklim, sőt a család tulajdonában jelenleg is van egy, finoman szólva használatból kivont kétkerekű. Kenyeres Ilona írása.

Ha megreparálnák – nem kevés pénzért – akkor sem mernék vele közlekedni a mai út-és egyéb viszonyok között, amikor már gyalogosként sem érzi magát teljes biztonságban az ember. Nem szeretném tovább szítani a gyalogosok kontra biciklisek közötti vitát sem, mert úgy gondolom, soha nem jutnánk közös nevezőre mondjuk abban a témában, mely a járdán biciklizők, avagy a zebrán kerékpárral áthajtók jogait illeti – ami szerintem nincs nekik, de gyakorolják.

A napokban úgy húzott el mellettem a járdán egy biciklis, hogy majdnem súrolta a táskámat. Ha történetesen valami miatt meggondolatlanul jobbra léptem volna, úgy elüt, mint annak a rendje. Ez esetben ugyanis én, a gyalogos őt, a járművel a járdán közlekedőt meggondolatlanul hirtelen irányváltoztatásra kényszerítettem volna, amit egy másodperc töredéke alatt már nem tudott volna megtenni, vagy ha igen, akkor a falnak ütközik szegény. És még az is meglehet, hogy mindezért én lettem volna a felelős…

Nem akarom felidézni a pár hete a zebrán biciklivel áthajtó hölgy esetét, aki egy kanyarodó teherautó hátsó kerekei között lelte halálát, hiszen talán a mai napig sem derült ki, hogy ki, és milyen mértékben volt hibás a balesetben. Egy friss „érdekességet” azonban megosztanék az olvasókkal: a 2-es villamoson utaztam éppen, amikor észrevettük utastársaimmal, hogy a Kálvin tér melletti síneken a villamos előtt „menetrendszerűen” halad egy kerékpáros fiatalember. A villamos vezetője egy darabig csöndben követte a pályán haladó kétkerekűt, majd amikor látta, hogy annak esze ágában sincs elhagyni a síneket, rácsöngetett egyszer, majd még egyszer. A második figyelmeztetésre a biciklis lekanyarodott a sínekről, majd hálája jeléül intett a vezetőnek: kitartóan lengette felé a középső ujját! Mivel ezt a „nemzetközi” jelzést újabban már én is ismerem, koromhoz talán kissé hevesen reagálván, jó hangosan megjegyeztem: „Azt neked”! És bár a biciklis ezt nem hallhatta, a körülöttem lévő fiatalok igencsak értékelték bátor „beszólásomat”, amit bevallom őszintén, hogy a biciklissel szemtől szembe már nem mernék megismételni…

Kenyeres Ilona








hirdetés