Az olvasásról

Akt.:
Az olvasásról
© Fotó: uglydogbooks.com
Kétségtelen, hogy a ma embere (gyereke) koránt sem vesz annyi könyvet a kezébe, mint mondjuk a múlt század első felében születettek. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen napjainkban a papír alapú olvasmányokat felváltotta az interneten elérhető adathalmazok tömkelege. De talán még az iskolások számára kötelezően előírt regények is vagy „zanzásítva”, vagy szintén a neten olvashatók, így aztán vajmi keveset forgatják a mai fiatalok a házi- vagy egyéb könyvtárakban fellelhető regények lapjait. Kenyeres Ilona írása.

Azt azonban enyhén szólva is túlzásnak tartom, amit nemrég egy televíziós műsorban hallottam. Az egyik szórakoztató magazin műsorvezetője szerint ugyanis, egy felmérés eredményeként állítólag hazánkban átlagosan a nők életük végéig összesen hét (!), míg a férfiak tizenhárom darab könyvet olvasnak el. Ezt egyszerűen nem akarom elhinni! Nem csupán azért, mert jómagam tíz éves koromtól kezdve heti három regénnyel állítottam haza a könyvtárból, ezáltal a havi elolvasott mennyiségem már akkor meghaladta a mostani felmérés szerint egész életre szóló olvasási átlagot, hanem mert teljesen irreálisnak érzem a fenti adatokat. Igaz, a mai gyerekek talán kevesebb Benedek Elek-mesét, és jóval több Harry Pottert olvasnak, s a fiatalok sem Jules Vernén szocializálódnak, de talán csak több könyvet vesznek a kezükbe, mint amennyi az állítólagos átlag. És vajon kiket – hány fiatal és idős embert – kérdeztek meg olvasási szokásaikról, ahhoz, hogy bátran kijelenthessék, hogy egy átlagember „egész életében” ennyit olvas? Ha a fiatalokat nézzük, ők úgymond még fejlődhetnek életük végéig, ez esetben inkább az idősek véleménye a meghatározóbb, hiszen ők már az életükre visszatekintve mondhatták a darabszámot.

Arra ugyan nem tért ki a statisztika, hogy milyen jellegű könyvek „tömkelegéről” lenne szó, a szépirodalmi művek mellett ugyanis szakkönyveket is olvas(hat)nak az emberek. Gyanítom azonban, hogy inkább regényekről érdeklődhettek. Azt én is sejtem, hogy manapság igen kevés könyvet vesznek a kezükbe a dolgozó emberek, hiszen a régieknél jóval stresszesebb munkahelyeikről hazatérve örülnek, ha belenézhetnek a televízió műsorába, s megválaszolják az e-mailjeiket, mégis elszomorítanak a fenti adatok – ha valóban igazak.

Kenyeres Ilona








hirdetés