Tollhegyező: A sors keze

A minap bírósági ismerősömet meglátogatván ahogy beléptem a kapun, szürke kabátos, fekete hajú, alacsony, törékeny nőt hoztak velem szemben, akire azonnal ráismertem. Kenyeres Ilona jegyzete.

Az arca megtört volt, talán nem véletlenül. Lehet, hogy most szembesült azzal, mit is tett, és főleg, hogy mi vár rá hátralévő éveiben.

Igen, ő volt az a fiatalasszony, aki – állítólag – előre eltervelt, különös kegyetlenséggel ölte meg a saját férjét. Történt mindez a napokban – nem a sötét középkorban, vagy közel száz éve, amikor a tiszazugi arzénes asszonyok válás helyett előre megfontolt szándékkal, módszeresen mérgezvén megölték férjeiket. Az akkorihoz hasonló megdöbbenéssel szemléli a világ ezt a mostani borzalmat is, melyre úgy tűnik, hiába keresik a magyarázatot. Állítólag baljós előjelek mutatkoztak a házasság megkötése előtt is, a „nagy” napon pedig meghalt a pár egyik rokona a bulvársajtó értesülése szerint. Ilyen következményekre azonban álmában sem gondolt senki.

Azt mondják, a sorsát senki sem kerülheti el. Ez persze túl egyszerű magyarázat lenne arra, hogy miért éppen ily módon kellett végeznie egy életerős fiatalembernek, akinek az egyik közösségi oldalra feltett fényképei között volt egy – most így utólag – megdöbbentő is. A feleség szemmel láthatóan odaadó, gyengéd gondoskodással kenegeti napolajjal a párját. A képet nézve szinte hihetetlennek tűnik, hogy ugyanő nem sok idő elteltével gázolajat öntsön rá.

Egy perzsa mese szerint amikor a Halál megjelenik a király kertészének, az elkéri az uralkodó leggyorsabb lovát, s kilovagolván Perzsiából, másnap éjfélkor ér a világ másik végére. Amikor leszáll a lóról, megszólal mellette egy hang: Már vártalak…

A „sors keze” most nagyon kegyetlen volt.

 Kenyeres Ilona

ilona.kenyeres@naplo.haon.hu



Sporthírek






hirdetés