Tíz hálalevél a találkozásig Istennek

A hangsúly a humoron, életélvezeten, őszinteségen van, a halál mellékkörülmény
A hangsúly a humoron, életélvezeten, őszinteségen van, a halál mellékkörülmény - © Fotó: Matey István
Debrecen – „Mennyivel könnyebb, ha valami ismerős is akad a folyamatban, ami a születés és a halál között történik.” Tengely Gábor rendezésében, Kubik Annával és Rózsa Lászlóval a főszerepekben mutatta be az Oszkár és Rózsa Mami című regényből készült színdarabot a Csokonai Színház. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga szerző neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt: a budapesti stúdiószínházak több darabját is színre vitte már.


Az Oszkár és Rózsa Mami egy rövid élet és egy találkozás története. A leukémiás Oszkár a kórházi ágyon fekve találkozik a titokzatos Rózsa Mamival, aki humorral és játékkal tölti meg a kisfiú napjait. Ő ugyanis az egyetlen, akit nem riaszt a halál közelsége. Tizenkét napot töltenek együtt, és ez alatt mindent megtesznek, hogy Oszkár elégedetten fejezhesse be az életét. Eljátsszák, hogy Oszkár a megismerkedésük napján született, és attól kezdve minden napja tíz évet ér. A kisfiú tíz szívmelengető találkozásokkal és mindennapi csodákkal − kamaszkori szerelemmel, házassággal, családi élettel és végül az öregséggel − teli napról mesél a Jóistennek írt leveleiben.

szinhaz2Fotó: Matey István

Tengely Gábor ebben az évadban két felkérést kapott a Csokonai Színháztól. Novemberben rendezte meg a Rózsa és Ibolya fordulatos történetét, most pedig Oszkár és Rózsa Mami találkozása kapcsán mesél egy gyerek és egy felnőtt kapcsolatáról. „Oszkárral nem őszinték a felnőttek. Az orvosok sem, a szülei sem. Ez az őszintétlenség, a valóság mindennemű torzítása, a tények manipulálása, – ami engem amúgy iszonyúan zavar a világban – ebben a történetben koncentráltan van jelen. Ez az egyik fontos dolog, ami kitágítja az előadás értelmezési tartományát a haldoklás tényén túlra.” – nyilatkozta a rendező

Hová költözött?

A darab kapcsán azt emelte ki: „nagyon fontos, hogy a színházban bátran, nyíltan beszéljünk a halálról, az eltávozásról, mint az élet részéről, mert erről általában mindenki hallgat. A gyerekeknek azt hazudják, hogy elutazott a nagymama vagy hogy a szomszéd néni elköltözött. Vagy csak a csönd és az elhallgatás van. Két ember (egy gyerek és egy felnőtt) bonyolult, rétegzett és legfőképpen őszinte kapcsolatának épüléséről szól az előadásunk. Ez sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a betegség és a leépülés, vagy mint a vallás kérdésfelvetései. Emberekről szól. Rólunk. Nagyon sok humorral próbáltuk megközelíteni a mű komoly és komor alapvetését – nagyon reméljük, hogy az előadáson sokat lehet majd nevetni. A vége is – szándékaink szerint – inkább a megkönnyebbülés, mint a szomorúság. A halál csak tematizálja a darabot, szinte mellékkörülmény. Kikerülhetetlen, de mellékkörülmény.”

Elfüggönyözött életrészlet

Kubik Anna, a regény 2002-es megjelenése környékén találkozott először a történettel. Amikor elolvasta a fülszöveget, a témája miatt azonnal megvette a könyvet, és nagyon mély benyomást tett rá. „A halálról való beszéd akkoriban került a közérdeklődés fókuszába” – mondja egy interjúban. „A különböző fórumokon egyre többször merült fel a kérdés, hogy miért kezeljük tabu témaként. Úgy éreztem, ennek van helye és ideje, mert lehetetlen, hogy a halál eltitkolt része az életünknek, sőt, nem is része, mert úgy teszünk, mintha nem lenne… Az őseink nem küzdöttek ezzel, gondoljunk csak a néphagyományra, a siratódalokra. Magam is emlékszem rá, hogy már a gyerekek is megismerkedtek a halállal, nem titkolták el előlük, hisz otthonról vitték el a halottat, akitől elbúcsúzott a család. Persze most a természetes halálról beszélek. Ma embertelen megoldásokkal, a kórházi ridegséggel, lefüggönyözött ágyakkal, a halál méltatlanságával szembesülünk, miközben mindannyian érintettek vagyunk: eltemetjük a szüleinket, aztán mi magunk is átmegyünk ezen a kapun. Mennyivel elfogadhatóbb és könnyebb, ha valami ismerős is akad ebben a folyamatban, ami a születés és a halál, a két legmagányosabb dolog között történik. Aki az örök életre készül, tudja, hogy mi történik, de aki azt mondja, hogy nincs semmi a halál után, annak nagyon nehéz dolga lehet. Volt olyanban is részem, hogy ültem egy nagy költőnk halálos ágyán, és azt hajtogatta öt órán keresztül: Mi van, ha ott nincs semmi? Pedig ő egy istenkereső költő volt, azt sem mondhatnám, hogy nem volt hívő ember, de ez a rémület mindenkire rátör.”

A létszépítés saját felelősség

Kubik Anna olvasatában Rózsa Mami végtelenül magányos, akit az élete megszenvedettsége irányít. „Mindenen túl van, s igen, talán valaha a legősibb mesterséget űzte. Azért szép ez, mert valaki olyan ajánlja fel a segítséget, akitől nem várja az ember. Megkedveli ezt a fiúcskát, mert a szeretet sóvárgása megérinti, annak ellenére, hogy már bezárkózott, már nem akar temetni, nem akar szeretni, nem akar csalódni. Ezt próbálom felvázolni Rózsa Mamiban. A fiút ennek a nőnek a puritán igazsága érinti meg, az, hogy nem kertel, nem hazudik neki. Nem jótékony célból nem hazudik, hanem mert ilyenné vált. Azt érzi, érti meg benne Oszkár, hogy őszintén lehet beszélni vele a halálról. Rózsa Mami mindemellett megtalálta már az utat az Istenhez és ezt kínálja fel a kisfiúnak” – számolt be a Kossuth-díjas színművész.

Oszkár a kezdeti dühödt állapotból Rózsa Mami segítségével a megbékélésig jut. A fiatal színész, Rózsa László ismerte a regényt, s nagy vágya volt, hogy Kubik Annával és Tengely Gáborral dolgozzon. Oszkár szerepe azért is kihívás, mert egy 10 éves fiú szerepében kell megmutatnia, hogy milyennek látja egy gyerek a 40, 50 éveseket. Így nyilatkozott szerepéről: „Azt mondanánk erről a fiúról, hogy egy rossz gyerek, pedig csak nagyon eleven és kíváncsi. Szereti feszegetni a határokat. Hiperintelligens és hiperérzékeny, nem bírja, ha kamuznak neki. Elvárja az őszinteséget. Aztán belép az életébe Rózsa mami a maga idézőjeles trampliságával, nyersségével és nem kezeli Oszkárt hímes tojásként, nem fél attól, hogy elszólja magát, hogy megsérül ennek a kisfiúnak a lelke, mer játszani vele, akár meglökni is, ha a játék úgy kívánja. Oszkár jóformán beleszeret. Az életünket magunknak kell széppé tennünk és Rózsa Mami ebben segít. A szeretet és elfogadás tapintatával, no és persze a humorral szépíti meg ennek a kisfiúnak az utolsó napjait.”

HBN


Az előadást április 25-én, 26-án és 30-án, valamint május 3-án láthatják a Horváth Árpád Stúdiószínházban.


Jelenet az Oszkár és Rózsa Mami előadásából
Debrecen - Oszkár a kezdeti dühödt állapotból Rózsa Mami segítségével a megbékélésig jut. Tengely Gábor rendezésében, Kubik Annával és Rózsa Lászlóval a főszerepekben mutatta be az Oszkár és Rózsa Mami című regényből készült színdarabot a Csokonai Színház. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga szer...

Fotó: Máthé András
Debrecen - Tengely Gábor rendezésében, Kubik Annával és Rózsa Lászlóval a főszerepekben mutatja be az Oszkár és Rózsa Mami című regényből készült színdarabot a Csokonai Színház. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga szerző neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt: a budapesti stúdiószínházak töb...








hirdetés