Tíz esztendeje ment el Gara, a Loki legendás edzője

Akt.:
Garamvölgyi Lajos nem Debrecenben született, mégis a cívisvárosban lelt otthonra
Garamvölgyi Lajos nem Debrecenben született, mégis a cívisvárosban lelt otthonra - © Fotó: HBN archív
Debrecen – Garamvölgyi Lajos népszerűsége máig töretlen, amit sikerei mellett emberi tulajdonságainak is köszönhet.

Múlt héten volt tíz esztendeje, hogy eltávozott Garamvölgyi Lajos, a Loki legendás edzője. A mindenki által Garának hívott tréner nemcsak eredményeivel, hanem emberi és szakmai kvalitásaival is örökre beírta magát a DVSC történelmébe. A végtelenül szerény, és halk szavú szakember két időszakban gardírozta a Debrecent: előbb a másodosztályból feljuttatva a gárdát egészen a bronzéremig menetelt tanítványaival, majd regnálásának második periódusát a klub történelmének első Magyar Kupa győzelmével koronázta meg. Kötődése Debrecenhez példaértékű volt, ezért 2004-ben a város önkormányzatának képviselő-testülete Hajós Alfréd-díjjal tüntette ki. Emlékét immár tizedik éve a Garamvölgyi Lajos Labdarúgó Emléktorna is őrzi.

Értett a játékosok nyelvén

A másodosztályból felkerülő csapat egyik alapembere Madar Csaba volt, akire fiatal játékosként még nagyobb hatással volt a Gara becenévre hallgató tréner.

– Nekem csak jó emlékeim vannak róla, mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokra tartottam. Remekül tudta motiválni a csapatot, pontosan tudta, kivel hogyan kell beszélni. A pályán mindig a higgadt oldalát mutatta, de ha szükség volt rá, akkor bizony fel tudta emelni a hangját.

Nem beszélt túl sokat, de annak mindig súlya volt: nagyon értett a játékosok nyelvén, ha kellett, egy-egy poénnal dobta fel a hangulatot, de ha úgy hozta a helyzet, akkor egy pisszenés sem hallatszott az öltözőben amikor elmondta az észrevételeit.”

– Mint ember, és mint tréner is nagy hatással volt a pályafutásomra: én is igyekszem azzal a szemlélettel dolgozni, amivel ő, egy játékospárti edző, aki mindig megköveteli azt a munkát, amit megtervezett – árulta el Madar Csaba.

Sokat tanult tőle

A DVSC történetének másik, vitathatatlanul meghatározó szakembere, Herczeg András is sokat köszönhet a legendás trénernek, hiszen annak idején a szakmai stáb tagjaként közelről figyelhette, miként is dolgozik Garamvölgyi.

– Az első debreceni időszakában kért fel, hogy legyek a segédedzője, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra – emlékezett vissza a Loki jelenlegi mestere. – Csak a legjobbakat tudom elmondani róla minden téren: nagyszerű ember és edző volt. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle. Kiváló szeme volt ahhoz, hogy meglássa, egy-egy játékos melyik poszton tud a legjobban teljesíteni.

Higgadt döntéseket hozott, nagyszerűen kezelte az öltözőt, nagy hatással volt a játékosokra, tudta, mikor mit kell mondani.”

– A konfliktushelyzeteket is remekül kezelte, ami kiemelten fontos egy edző és a csapat kapcsolatában. Nem véletlen, hogy a volt játékosai a mai napig jó szívvel gondolnak rá. Számomra nagyon megható volt, amikor a legutóbbi mérkőzésünkön a szurkolók elkezdték éltetni Garát, hiába volt izgalmas a találkozó, engem ott nagyon megérintett a drukkereink gesztusa. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy nem feledkeznek meg Lajosról, és ápolják az emlékét.

MSz


Eredményei, díjai

Játékosként

  • Magyar bajnoki ezüstérmes (1976)

Edzőként

  • Magyar bajnok (másodosztály, 1993)
  • Magyar bajnoki bronzérmes (1995)
  • Magyar Kupa-győztes (1999)
  • Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett (2004)

Sikerek övezték pályáját

A Fejér megyei Alapon született szakember játékosként a Videotonból került 1979-ben Debrecenbe, és először a DVSC-ben, majd a Debreceni Kinizsiben játszott: a védelem biztos pontjának számított. Edzői pályafutása 1988-tól datálódik, az akkor másodosztályú Debreceni Kinizsiben kezdte, 1990-ben a DMTE, majd egy évre rá a Kabai Cukor FC trénere lett. A Lokihoz 1993-ban hívták, a bajnokság félidejében vette át a csapat irányítását, és a javarészben fiatal debreceni játékosokkal megnyerték a másodosztályt, ezzel felkerülve az NB I-be. Vezetésével a klub történetében először, 1995-ben a dobogóra is sikerült felkapaszkodnia a klubnak. Ezután Zalaegerszegre távozott, de két év múlva ismét visszatért, hogy 1999-ben a Magyar Kupa elhódításával újra történelmet írjon. A cívisvárosból ezután Békéscsabára vezetett az útja, majd Hajdúböszörménybe, hogy aztán 2007-től haláláig a debreceni utánpótlásban dolgozzon szakágvezetőkén.