Tihanyi Sándor, a velünk élő történelem

Akt.:
Tihanyi Sándor
Tihanyi Sándor - © Fotó: HBN archív
Debrecen – A debreceni vaspapucsos tizenháromszor állhatott dobogóra a Debrecen Nagydíjon.

Idén immár 41. alkalommal rendezik meg a salakmotoros Debrecen Nagydíjat a Gázvezeték utcai salakstadionban. Van egy olyan versenyző, aki 33 esztendővel ezelőtt már starthoz állt hazánk legnagyobb presztízsével bíró viadalán, s a csütörtökön 16 órakor kezdődő megmérettetés mezőnyében is megtalálható a neve. A sportág szerelmesei kapásból tudják, kiről van szó, természetesen Tihanyi Sándor az, aki lényegében egymaga a velünk élő történelem.

A virágkarneváli salakmotor­versenyeknek Tihanyi Sándor már gyermekként részese volt, igaz akkor még nem a Gázvezeték utcai létesítményben, hanem a régi Nagy­erdei Stadionban mérkőztek az oválpályák lovagjai. (Érdekesség, hogy a Debrecen Nagydíjért csak 1975-től, a Gázvezeték utcán csatáznak a vaspapucsosok.). – Mivel édesapám is résztvevője volt a huszadikai viadaloknak, így családi program volt ezek megtekintése. Bevallom, amikor a 125 köbcentis motorokkal versenyzők voltak a pályán, az nem igazán érdekelt, inkább az erdőben játszottam a többi gyerekkel, de amikor felbőgtek az ötszázas gépek, akkor spuriztunk be a stadionba. Természetesen anyukám mellett ülve szurkoltam végig a versenyt – emlékezett vissza az elmúlt évben Hajós ­Alfréd-díjjal kitüntetett vaspapucsos.

A Debrecen Nagydíj rangja

– Manapság el sem lehet képzelni, milyen nehéz volt bekerülni egy augusztus 20-ai Debrecen Nagydíj mezőnyébe a nyolcvanas évek elején. Mivel akkor még a válogatott gerincét Sziráczkiék adták, így hárman mindig jöttek Miskolcról, ezáltal 3-4 debreceni motoros indulhatott a hazai viadalon. Ráadásul a húszas éveink elején jártunk, s a helyi „öregekkel”, Oreskóval, Dankával, Támcsúval és Baksánnal is meg kellett küzdenünk. Akkoriban az edzések felértek egy-egy versennyel, szinte „öltük egymást”, mindenki bizonyítani akart az edzőnknek, Perényi Pálnak, hogy indulhassunk huszadikán. A Debrecen Nagydíjnak mindig óriási volt a rangja, pláne a hajdúsági versenyzők körében. A szemünkben ez a viadal sokkal rangosabb volt egy magyar bajnokinál, hiszen amíg a virágkarneváli derbire kijött ­10-11 ezer ember, addig a bajnoki fordulókat feleannyi néző előtt vívtuk – elevenítette fel a múltat a Subi becenévre hallgató vaspapucsos.

Sokat várt az elsőre

– Ha az emlékezetem nem csal, 1982-ben indultam először a nagydíjon. Akkor még 19 esztendős voltam, de már junior magyar bajnok. Óriási megtiszteltetés volt kivonulni a zsúfolásig megtelt stadion salakjára. Az első igazán nagy sikerre 1986-ig kellett várnom, akkor Adorján Zoli mögött a második lettem. Ezután következett egy ötéves időszak, amikor végig dobogón álltam, de nyerni nem tudtam. Adorján és Hajdú kibérelték az első helyet, mivel Bódi Lacival később kezdtünk motorozni, mint a Zolik, ezért mindig az volt a célunk, hogy legyőzzük a legjobbakat, azaz őket. Aztán 1992-ben jött el az én időm: végre megkaparintottam a győztesnek járó trófeát! Elmondhatatlan érzés volt, évekig küzdöttem érte, aztán végre a kezemben foghattam! – mosolyodik el az emlékeket felidézve az 52 esztendős salakszóró, aki összesen háromszor nyerte meg a nagydíjat, illetve ötször-ötször állhatott a dobogó második és harmadik fokán.

A legenda ellen

– Mindig voltak kifejezetten erős versenyzők a riválisok között, de a legnagyobb sztár mindenképpen Hans Nielsen volt. A dán háromszoros egyéni, s egyben regnáló világbajnokként érkezett a Gázvezeték utcába. Abban az időszakban nagyon nehéz volt bennünket hazai pályán legyőzni, 1981-től 1994-ig csak Adorján, Hajdú, Tihanyi és Bódi diadalmaskodott, kivéve Nielsen látogatását. Nagy készültünk ellene, fentük rá a fogunkat, de végül mindössze annyi jött össze, hogy jól megkergettük az első helyen motorozó klasszist. A „Salakmotorozás Professzora” nálunk is bizonyított, maximális pontszámmal nyert – mondta Tihanyi, s hozzátette, abban az esztendőben volt utoljára telt ház a Gázvezeték utcai stadionban.

Presztízsharc

– Nagyon sok minden változott az utóbbi 10-15 évben, viszont a Debrecen Nagydíj presztízse nem csökkent. Ráadásul a debreceni versenyzőknek különösen erős a kötődésük ehhez a megmérettetéshez, itt mindig bizonyítani kell. Bevallom, az én céljaim – túl az ötvenen – azért megváltoztak, most elsődlegesen szeretnék egy jót motorozni. Már nincs rajtam kényszer, nem én vagyok a futamok favoritja, számomra már minden pont ajándéknak számít, de azért jelezném, nem biztos, hogy jól jár, aki félvállról vesz! – zárta a beszélgetést sokat sejtető mosollyal a bajusza alatt a közönségkedvenc.

– Boros Norbert –


Az eddigi győztesek:

2014: Karol Baran (lengyel)
2013: Tomasz Chrzanowski (lengyel)
2012: Maciej Kuciapa (lengyel)
2011: Tabaka József
2010: Tabaka József
2009: Maciej Kuciapa (lengyel)
2008: Tabaka József
2007: Pawel Miesiac (lengyel)
2006: Stefáni Attila
2005: Ferjan Matej
2004: Tihanyi Sándor
2003: Tihanyi Sándor
2002: Matej Ferjan (szlovén)
2001: Stefáni Attila
2000: Magosi Norbert
1999: Adorján Zoltán
1998: Adorján Zoltán
1997: Adorján Zoltán
1996: Magosi Norbert
1995: Hell Csaba
1994: Adorján Zoltán
1993: Bódi László
1992: Tihanyi Sándor
1991: Adorján Zoltán
1990: Hans Nielsen (dán)
1989: Adorján Zoltán
1988: Adorján Zoltán
1987: Adorján Zoltán
1986: Adorján Zoltán
1985: Adorján Zoltán
1984: Adorján Zoltán
1983: Hajdú Zoltán
1982: Adorján Zoltán
1981: Hajdú Zoltán
1980: Siegfried Eder (osztrák)
1979: Sziráczki István
1978: Pawel Waloszek (lengyel)
1977: Sziráczki István
1976: Vladimir Rozancsuk (szovjet)
1975: Peter Liebing (kelet-német)



Sporthírek






hirdetés