Thriller-döntőt vívva szerzett ezüstérmet az Eb-n Fórián Csilla

A nehézségek ellenére nagyszerűen sikerült kontinensviadalon van túl Fórián Csilla
A nehézségek ellenére nagyszerűen sikerült kontinensviadalon van túl Fórián Csilla - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – A spanyolországi Guadalajarában szenior Európa-bajnokságon egyéni ezüstérmet szerzett Fórián Csilla, 42-szeres magyar bajnok, 2017-ből pedig szenior világbajnok, olimpikon tollaslabdázó. Interjú.

A sérüléssel bajlódó sportember nagy terhelésnek volt kitéve, hiszen női párosban a 8 közé, míg vegyes párosban is a 32-ig jutott. Mindkét esetben alkalmi partnerrel az oldalán, hiszen a jól megszokott svéd párja megsérült nyár végén.

Mikor kezdted a konkrét felkészülést az idei világbajnokságra?

Az előző tanév végén, június 15-től kezdve számolhatjuk a konkrét felkészülés kezdetét erre a szeptember végi versenyre. Ez azt jelenti, hogy innentől a bevezető szakaszban heti 3 alkalommal edzettem, majd a második héttől már a mindennapos gyakorlásra tértem át. A harmadik héttől pedig igyekeztem napi kettőt is edzeni, ha volt rá lehetőségem – persze a munkanapokon.

Milyen akadályai voltak a felkészülésednek?

Tavaly edzőtáborozhattam is, idén nem, illetve egy éve a világbajnokság előtt hétvégén is voltak tréningek, sőt, akár a napi 3 gyakorlás is belefért. Ez elsősorban teremgondokra vezethető vissza idén, a lényeg, hogy nem volt ideális a felkészülésem. Főleg, hogy sérülés is hátráltatott. Az egyik edzésen kiléptem, a talaj nem volt ideális, és megcsúszva egy gyenge spárgát lenyomva meghúzódott a hátsó combizmom egészen a hátsómig.

A meccsek folyamán ezt mennyire érezted?

Ha lett volna 1-2 mérkőzésem egy héten, valószínűleg nem lett volna óriási gond, ám a sorozatos terhelés miatt (egyéni, páros és vegyespáros meccsek egymás után, olykor egy nap 3 is, egy hét alatt – a szerk.) bizony előjött. Ezt úgy kell érteni, hogy óvatosabban léptem egyes labdákra, és lassabban, ezért el sem értem mindent, amit egyébként igen.

fcs2Fotó: magánarchívum

Utólag úgy érzem, ha mindenre jó ütemben tudok mozdulni, a döntőben az orosz versenyzőt talán két szettben legyőzhettem volna.

Így is volt esély erre. Kicsit előreugorva a sztoriban idézzük fel az egyéni Eb-döntőd eseményeit, hiszen az első szett viszonylag magabiztosan megvolt, aztán a másodikban álomrajt, 8-1-es vezetés… Azután mi történt?

Nagyon jó edzője volt az orosznak, aki nyilván felhívta a figyelmét arra, mi az egyetlen dolog, amivel megfoghat engem. Ez pedig a szervája volt, amit nagyon rosszul fogadtam azon a napon. Elbizonytalanodtam, s mivel addig is sokszor egymás hibájából éltünk, ő a szerváira épített, amelyek változatosak voltak, illetve egy olyan furcsa fonák támadószervát adott el, amivel nehezen tudtam mit kezdeni.

Ezt követően az orosz kiegyenlített, majd a döntő szettben fej fej mellett haladtak a játékosok, és sokszori hosszabbítás után, úgy, hogy először Csilla hárított meccslabdákat, majd neki volt lehetősége megnyerni a döntőt, végül a fejben egy picit jobban ott lévő orosz hölgy győzött.

Ám volt itt más is, hiszen női párosban egy kevésbé technikás, de nagyon akaró dán tollasozóval az oldalán, illetve vegyespárosban egy fehérorosz férfival jutott tovább néhány körön a civilben pedagógus Fórián Csilla. Aki elárulta azt is, hogy nagy köszönet jár az Epreskerti Általános Iskola segítő szándékú kollégáinak, és elsősorban Szabó Gyula igazgatónak, akik lehetővé tették, hogy elmehessen tanítási időszakban erre a világbajnokságra. Emellett a Hajdú Gabona Zrt. vezérigazgatójának, Dr. Lakatos Zoltánnak is sokat köszönhet az anyagi támogatásáért.

A Debreceni Tollaslabda Clubot képviselve számos versenyen vettél már részt, Spanyolországban mi élvezett prioritást számodra?

Igazából az egyénit szeretem most már, de a párosok is fontosak. Azért, mert így úgymond bemelegedek az egyéni küzdelmekre – ezúttal az egyéni kiemelésemnek köszönhetően előbb volt páros meccsem, mint egyéni. Megnyugszom, ha van valaki mellettem, mert a felelősség is megoszlik.

Úgy tudom nem egy kis sufniban rendezték a kontinensbajnokságot…

Hát nem. Hatalmas csarnokban játszottunk. Az pedig ritka, tavaly Indiában vagy egy-két nagyon forró helyszínen volt tapasztalható, hogy légkondicionált legyen a terem. Itt, Spanyolországban is szükség volt rá, ám a labdák esése jelentősen változik a légmozgás miatt, mert nagyon érzékeny a toll. Ezt is meg kell szokni, ami nem árt, ha nem a legélesebb meccseken történik meg.

Melyik volt a kedvenc meccsed?

Az egyik német elleni nagyon tetszett nekem. Négy éve Portugáliában is vele játszottam a döntőt, s akkor hosszabbításban, nagyot küzdve éppen hogy nyertem, most pedig simán. Ez volt a második mérkőzésem most az Eb-n.

A vegyespárosok között a 128-as tábláról indulva erőnyerők voltak fehérorosz párjával (bevált partnere, a svéd Patrik Björkler bár megsérült pár héttel a viadal előtt, ezért volt a váltás, ám eredményeik miatt a kiemelésük megmaradt). Majd a 64 között egy észt párost simán vertek Csilláék. A németek állták útjukat ezután, akik azt követően is jól szerepeltek.

fcs3Fotó: magánarchívum

A női párosban pedig egy szokatlan dán hölgy játszott Fórián Csilla mellett. „Nem tudtuk mire számítsunk a másiktól. Nem is voltunk jók, bevallom őszintén. Sőt, ő talán még jobb is volt nálam, fejben legalábbis. Én kétségbe estem, hogy jaj, mi lesz, ő nyugodtabb volt. Viszont technikailag meg fordítva állt a helyzet. Az ellenfelek egy idő után mindent rá ütöttek, s nem tudtam annyit segíteni, amennyit kellett volna. Szóval vele is mentem egy kört, de úgy, hogy a 32-es táblán a svédek egyik tagja 5 perccel a kezdés előtt lesérült, így 16-ba jutottunk. Majd ott a németeket egy hosszú, kemény 42 perces csatában már a pályán vertük meg. Rengeteg energiát, erőt vett ez ki belőlem. Következtek a lengyelek, akik ellen bosszantó módon 20-16-os vezetésről kaptunk ki az első szettben. Egy pont hiányzott a sikerhez, ám társam egyedül akkor bepánikolt, s mindent rontott. Aztán a második szettől jött az, amiről már beszéltem, vagyis szinte labdát se kaptam, mindent rá ütöttek” – elevenítette fel Csilla a párosok küzdelmeit.

Összességében hogy tekintesz vissza az Eb-re?

Először is nagyon sokat jelentett nekem, hogy lányom, a szintén tollasozó Gonda Daniella velem volt edzőmként. Rengeteg segítséget kaptam tőle szakmailag és érzelmileg is, akárcsak a nagyon aranyos szurkolóktól, akik külföldiként is kedveltek engem. A tavalyi vb-hez viszonyítva ugyanakkor, ha azt vesszük, visszaesés a szereplésem, hiszen ott világbajnok lettem, ám visszavetett, hogy párom, Patrik nem volt velem most, illetve, hogy kevesebbet nyertem párosban. Egyéniben viszont voltak sikerélményeim, olyanokat vertem simán, akiket korábban nehezen. A döntőben viszont fájt, hogy máskor ilyen izgalmas szituációból általában én szoktam jól kijönni, de most nem. Nagyon ritkán bukok el mérkőzéslabdát. Tanulság, hogy meg kell tanulnom – még ennyi mérkőzéssel a hátam mögött is – ezeket a szervákat fogadni.

– Koppányi Szabolcs –