Tetőző hőség, majd átmeneti lehűlés

Tetőző hőség, majd átmeneti lehűlés
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – A napsütéses órák számának heti összege 15-20 százalékkal haladta meg a sokéves átlagot.

Jelentős felmelegedés, tetőző hőség, majd átmeneti lehűlés csapadékkal: július nagy részéhez hasonlóan a hónap negyedik hetének időjárása is összefoglalható e rövid mondatban. Az év egyik legmelegebb szakaszát követően ismét kialakultak heves zivatarok, néhol felhőszakadással, de térségi léptékben folytatódott a szárazság.

Meleg, melegebb…

Az időszak első napjaiban még az előző hétvégi lehűlés nyomán térségünkbe áramlott enyhébb levegő, valamint magas nyomású légköri képződmény, anticiklon alakította Kelet-Magyarország időjárását. Eleinte előfordult gyenge zápor, zivatar, majd jobbára száraz, napos idő következett. A napsütéses órák számának heti összege 15-20 százalékkal haladta meg a sokéves átlagot, elsősorban a hét közepén alacsony volt a relatív páratartalom. Nem véletlen, hogy akkor süllyedt a hét során legalacsonyabbra, mintegy 12-17 fokig az éjszakai hőmérséklet. Az időszak fennmaradó részében viszont kifejezetten enyhék voltak az éjjelek 15-20°C közötti minimumokkal.

A napi középhőmérséklet 6 napon érte el, vagy haladta meg a 25 fokot, valamint általában 2-3 napon volt magasabb a 27 °C-os stresszküszöbnél. A szervezet számára legmegterhelőbb időszak 23-25-e között következett, ekkor a napi átlaghőmérséklet a 30 fokot is sok helyen megközelítette. Az évszakos átlagot csaknem 5 fokkal meghaladó napi középértékhez fülledtség (65-75%-os közepes légnedvesség), illetve kiugróan magas napi maximum hőmérséklet (33-38°C) társult.

„Furulyázó” kukorica

A két Észak-tiszántúli megye közül ezúttal inkább Hajdú-Biharban hullott nagyobb mennyiségű csapadék. A hajdúsági és bihari térséget több csapadékzóna is érintette a hét során, arrafelé a heti szumma egy-egy kisebb körzet kivételével a 15-25 millimétert is elérte. A kiadós csapadékra nagy szüksége volt a kertészeti és szántóföldi kultúrák legnagyobb részének, hiszen 1 méter mélységű talajszelvényt véve, általában 120-140 milliméterre tehető a szabadföldi vízkapacitás eléréséhez szükséges vízmennyiség. Ez csekély ténylegesen is felvehető vizet biztosít csupán a növények számára, mely a hőség okozta extrém magas (napi 6-10 mm-es) potenciális párolgás fedezésére gyakorlatilag nem elegendő. Az éppen virágzó kukorica termékenyülését így nem csak a túl magas hőmérséklet, hanem a szárazság is ronthatta. A térségben nem volt ritka látvány a kukorica „furulyázása”, mely a vízstressz félreismerhetetlen tünete. A sorozatos hőhullámok és a tartós vízhiány okozta terméskiesés öntözetlen állományokban jelentősnek ígérkezik, az öntözés az idei tenyészidőszakban nem csupán a kukoricában bizonyul kritikus agrotechnikai tényezőnek.

– DE ATK Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ –








hirdetés