Téliesítés

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Getty Images
Számomra nem (csak) az a különös a mostani télben, hogy inkább az őszre hasonlít, hanem az is, hogy milyen múltbéli emlékeket idéz fel különböző életkorú ismerőseimben. T. Szűcs József jegyzete.

Merthogy legyenek hozzám hasonló korú proto-aggastyánok vagy huszonéves fruskák, szépségük teljében lévő, amúgy is szép szépasszonyok, mindegyikük akként emlékszik gyermekkorára, hogy akkortájt még voltak igazi telek. Alkalmuk adódott szánkázni, korcsolyázni, igazi, természetes jégen csúszkálni. S persze a térdig érő havat taposni. Avagy a tél örömeit a szabadban is megtalálták, nemcsak az ünnepekre terített asztal magassságában. Szóval, minden korosztály úgy emlékszik gyermekkorára, mint egy havas, jeges csodavilágra, amely akár a leggiccsesebb karácsonyi grafikákon is túltesz hóbőségével. Persze gyorsan ellenőrizhetnénk memóriánk megbízhatóságát afelől, hogy mikor kopogott utoljára Katalin, mikor esett a szezon első hava az Erzsébeteket köszöntve, s ami a leggyakrabban visszatérő motívum, mikor volt utoljára fehér a karácsony. Minden generációt beleértve talán csak a csecsemők, meg az egészen kicsi gyermekek nem tudnának meselni télel, hóval bélelt élményeikről. Ők is gyaníthatóan leginkább azért, mert még nincsnek a folyékony (és számunkra is érthető) beszédkészség birtokában. De jövő ilyenkor talán már ők szintén hiányolják majd a régi nagy zimankós télidőket családi körben mesélgetve…

Ami engem illett egyre inkább azokat a régi szép időket sírom vissza, amikor olyan bőkezűen mérték a távfűtés melegét, hogy az egész telet egy szál (néha persze kimostuk) atlétatrikóban, s gatyókában tölthettem el, hosszú órákig egy ültő helyemben a tévét bámulva. Sőt, hihető vagy nem, a benti túlzott meleg okán kellett rendszeresen szellőztetni, s nemcsak a kinti frissebb levegőért. Igazi tél még a mostani is lehet, kisebb jégkorszak eljövetele sem kizárt néhány évtizeden belül, de hogy a nyolcvanas évek otthoni, lakáson belüli melege a távfűtöttek számára sosem tér vissza az biztos. S ha a télen felhasznált és mért távhőre nem akarjuk az fütési szezont záró elszámolás után a gatyánkat is ráfizetni, akkor ne panaszkodjunk az enyhe telekre. Mondanám, s ezt a gondolatmenetet diktálná az ésszerűség. Ám ha az adott lakás rossz fekvésű, tájolású vagy nem agyonszigetelt, majdnem mindegy, hogy odakint milyen a téli hőmérséklet. A fűtési rendszer ún. ésszerűsítése, a lakásunk velünk párhuzamos öregedése stb. okán lehet akár olyan enyhe az évszak, mint az eddigi, az időszak nagy részben, legfeljebb prémmel bélelt és hosszú ujjú trikóban üldögélhetünk otthonunkban huzamosabb ideig az alapos megfázás veszélye nélkül. Szóval egy olyan ruhadarabban, amelyet az avatatlan szem akár télikabátnak is vélhetne… Röviden: a magam részéről nemcsak a kinti hideget, de jóval inkább a benti meleget hiányolom a mostani telekből.

Ráadásul arról még nosztalgikusan anekdotázni sem lehet igazán, hogy „akkor bezzeg minden télen” dupla garbót és jégeralsót kellett felvennem amikor otthon dolgozni akartam. S nem fát hasogatni az udvaron… Hanem a szobámban, a számítógépem elé ülni.

– T. Szűcs József –








hirdetés