Télbúcsúztató virágkarnevál

Télbúcsúztató virágkarnevál
© Fotó: AFP
Nizza – A csodálatosan felvirágozott kocsik körbe-körbe vonulnak a téren.

Amíg a mohácsi sokácok a telet busójárással búcsúztatják, addig a dél-franciák télűző és tavaszváró ünnepségükön citrom- és narancsfesztivált, valamint virágkarnevált rendeznek.

Nizza egykor Olaszországhoz tartozott, és 1860-ban csatlakozott Franciaországhoz. Természeti szépsége, adottságai alapján rohamos fejlődésnek indult. Az itt élő nép, ha karnevált akart látni, Velencébe járt. A szétválás után viszont úgy döntöttek, hogy rendeznek egy „sajátot”. 1876 óta egy hónapig tartó rendezvénysorozaton gyönyörködhetnek az ide látogatók a korán nyíló, szabadba kiültetett virágokban, az évben kétszer szüretelhető narancsokban.

Különbségek

Nizzában a Masséna téren – amely Napóleon marsalljáról kapta a nevét – dísztető alatt trónol karnevál őfelsége a farsang egész ideje alatt. Húshagyó kedd este égetik el a tengerparton tűzijáték keretében. A csodálatosan felvirágozott kocsik körbe-körbe vonulnak a téren. Egy-egy virágkompozíciót, csakúgy, mint nálunk, együttesek követnek, táncos-zenés produkcióval. A felvonulók között viszontláthatunk a városunkban is járt török, izraeli együtteseket, assisi zászlóforgatókat. Az enyhe időjárás melegségét fokozza a majorette- és pomponlányok, a virágokat dobáló tüllruhás fiatalok ki-kivillanó bőrének látványa. A nézők papír­esővel, konfetti –spray-vel „jutalmazzák” a felvonulók produkcióit, nem kímélve a trombitásokat sem. Így a rutinosabbak tüllkendővel borítják be hangszerüket, amely még mókásabbá teszi az e nélkül is színes menetet.

A virágkarnevál annyiban különbözik a debrecenitől, hogy ott a pazarul feldíszített kocsikból addig dobálják a mimóza, kála, szegfű, gerbera csokrokat, a kurjongatásokkal biztató nézőknek, amíg az el nem fogy. Ezért az egy óráig tartó menet végén a kocsik kopaszon, a publikum pedig élményekkel és kisebb-nagyobb csokrokkal távozik a felvonulás színhelyéről.

Naranccsal és citrommal

A fesztiváli program következő állomása Menton. A kisvárost 1861-ben 4 millió arany frankért adta el a monacói fejedelem Franciaországnak. A francia Riviéra legmelegebb pontjának, a nyugdíjasok pihenőhelyének tartják. A körülvevő magas, meredek hegykoszorú megvédi az északi szelektől, és citromot jóformán egész évben szüretelhetnek. Utcahosszakon keresztül gyönyörködhetünk a karnyújtásnyira lévő narancsfák gazdag termésében. Beérve a városka szélére éttermek rikkancsai adják a sofőrök kezébe a város térképét, bejelölve az éttermük helyét, ami előtt a szolgáltatások fejében ingyenes parkolóhelyhez lehet jutni, ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont a buszok és autók hajnaltól hömpölygő áradata láttán.

A karneváli menet délután indul. Addig van bőven látnivaló a mediterrán piacon, a Cocteau Múzeumban, az állandó kiállítási téren. Minden évben más-más szimbólum jegyében díszítik fel az emeletes nagyságú kocsikat, naranccsal és citrommal, és persze itt is elmaradhatatlan a nézőket fáradhatatlanul szórakoztató zenészek és táncosok együttesei. Egy ilyen rendezvény nem nélkülözheti a kereskedelmi kínálatot sem, hiszen 1-2 millió érdeklődő is megfordul a pazar látványosság idején a térségben. Lehet tehát emléket hazahozni, pakkban, szívben és elmében.

HBN–Kiss Erzsébet








hirdetés