Tegyünk fogadalmat!

Elérkezett a nap, amikor új naptár került az íróasztalokra, hófehér lapokkal, makulátlan tisztán, hogy aztán a mai első munkával töltött perceinkben lázas rubrikatöltögetésbe kezdjünk.

Pók Viktória jegyzete.

Ma visszatérnek a munkához az év végi pihenésről hazatérő mindig elfoglalt üzletemberek, munkások, kereskedők, pedagógusok és sofőrök hogy aztán elkezdjék az újabb esztendő diktálta gyilkos tempót, a pörgést a mókuskerékben. Nincs megállás, hiszen folyton csörögnek a telefonok, érdeklődnek az üzleti partnerek, jön és megy az áru, változnak az árfolyamok, s a dolgok menetét nem szabad, nem lehet figyelem nélkül hagyni. Talán igaz, talán csak azt hisszük, elég egy rövidke időre kiszállni, s aztán el is felejtik az embert, azonnal jön új, és jobb versenytárs, aki betölti a hirtelen megüresedett apró rést.

Akkor jön a baj, amikor jelentkezik az első szívtáji szorítás, a napokig nem múló gyomorgörcs, a verítékben úszó homlok, az egymást váltó hideg-meleg borzongás. Késő már, amikor diagnózis születik gyomorfekélyről vagy súlyosabb bajról, infarktus-közeli állapotról.

Fogadkozzunk! Fogadjuk meg, hogy idén visszább veszünk a tempóból, többet fordítunk a pihenésre, a barátokra, a szerelemre. Nincs jobb alkalom az évkezdetnél arra, hogy felhívjuk a régi ismerősöket, hogy minden jót kívánjunk nekik. Tartsunk még egy vidám pótszilvesztert, s esténként vigyük sétálni a kutyát, meglátják, milyen hálás lesz érte. Többé ne mondjuk, nincs időm, nem érek rá ebédelni/vacsorázni Veled, s a gyereknek is még ma, s aztán minden este mondjuk el a legszebb, leghosszabb mesét, azt amelyiket ő szeretné. Hétvégén pedig ha lehet, szakítsunk időt egy kis barátnős traccspartira, uraknak egy borivós világmegváltós estére, s beszéljük meg és ki, mi is nyomaszt minket a mindennapokban.

Egyszóval keressünk s találjunk alkalmat kiereszteni a gőzt – addig, míg nem késő – vagy ahogy Hofi mondta sok-sok szilveszteren: Próbálj meg lazítani!








hirdetés