Tegeződjek vagy ne tegeződjek a munkahelyemen?
25 éves közgazdász lány vagyok. Már egy éve egy 30 fős, export-import tevékenységgel foglalkozó kft.-nél dolgozom termékmenedzserként. Rajtam kívül még két lány és egy fiú van az én korosztályomból, a többiek valamennyien idősebb, szakmailag profi, régi külkeresek, akik valamelyik korábbi nagy állami külker vállalattól „igazoltak át”.
A gondom az, hogy én nem szeretek és nem is szoktam mindenkivel tegeződni, főleg az idősebb férfiakkal szemben érzem kellemetlennek. Ugyanakkor egyre nehezebb elkerülnöm a dolgot, mivel itt mindenki mindenkivel tegeződik és ez minden összejövetel alkalmával felvetődik. Közvetlen főnököm 40 körüli, és már többször célzott rá, hogy jónak tartaná a tegeződést, de én eddig még nem vetettem fel. Mit tanácsol, tegeződjek vagy ne? – kérdezi Ibolya.
Nehéz fejben tartani
Megértem a gondját, én magam sem szeretem a „fűvel-fával” való tegeződést. Ugyanis a tegezés – legalábbis a közép-európai kultúrkörben – egy hosszabb, mélyebb kapcsolatot tételez fel, akár érzelmi, akár szakmai okokból kifolyólag. A széltében-hosszában alkalmazott tegezés, amellyel helyenként találkozunk, könnyen lejárathatja és értéktelenné teheti a megszólításnak ezt a bizalmas formáját. Pedig a tegeződésnek Magyarországon egyébiránt nagy hagyományai vannak különösen a volt sportolók, külkeresek vagy minisztériumi emberek körében.
Egyébként a tegeződés/magázódás mulatságos, de kellemetlen helyzeteket is teremthet. Bárkivel elofordul, hogy nem emlékszik pár hónap vagy év távlatából, hogy kivel tegeződött vagy magázódott. A napokban például felhívott egy kedves ismerősöm, akivel már egy éve nem találkoztunk. Ő mintegy tíz évvel idősebb nálam és még a kollégái is csodálkoztak, hogy mi nem tegeződünk, de mi csak halasztgattuk és mindig azt mondtuk, hogy „majd találunk egy alkalmat és megisszuk a pertut”. Most az üzenetrögzítőn tegezve hagyott üzenetet. Mikor visszahívtam – persze kedvesen – emlékeztettem, hogy mi nem tegeződtünk, amikor is már ő ajánlotta fel, hogy most már tegeződjünk és majd megisszuk egyszer a pertut…
Tanulság: tartsuk fejben, hogy kivel tegeződtünk és kivel magázódtunk. A másik érdekes szituáció, amikor angolszász nyelvterületen született és/vagy nevelődött, Magyarországon nem túl régóta tartózkodó honfitársainkkal, netán magyarul tudó külföldivel találkozunk. Ugyanis ők mindenkit tegeznek, mivel az angol (és még sok más nyelv is) másként fejezi ki a magázást és ezek az emberek a „You” megszólítást automatikusan tegezésként fordítják. Ilyen esetekben figyelembe kell ezt a „félreértést” vennünk, és ne tegezzünk vissza automatikusan, hanem rá kell kérdeznünk, hogy tényleg akarja-e az illető a kölcsönös tegezést.
Ki kezdeményezhet?
A tegeződés udvarias felajánlása elől (melyet különböző neműek között csak a nő tehet meg) nem lehet elzárkózni anélkül, hogy ne sértenénk meg az illetőt. Persze az ön esetében az a nemek viszonyát meghatározó alapszabály érvényesül, hogy férfi a mégoly ismerős nővel szemben sem indítványozhat ilyesmit, még célozni sem illik rá (mint azt a főnöke tette).
Azt tanácsolom, hogy bármennyire is elterjedt a munkahelyén a tegeződés, azt felajánlani – mindenekelőtt az új munkatársakkal, kollégákkal találkozva – azonban csak alapos megfontolás után ajánlatos, mert ez nem albérlet, amit föl lehet mondani: ha egyszer már bevezettük, utána csak igen nehezen – ha lehet egyáltalán – megszüntetni.
Egyébként azonos neműek között alapszabály, hogy a tegezés kezdeményezésére az jogosult, aki az idősebb, társadalmilag vagy a szolgálati rangsort, munkahelyi beosztást tekintve magasabb pozíciójú, például idősebb felettes, idősebb kolléga. Egyébként a tegezés felajánlását illik megköszönni és keresztnevünk közlésével tudomásul venni.
Van köztes megoldás is
Végül pedig a figyelmébe ajánlanék egy különösen jó, köztes megoldást: a keresztnév és az „ön” személyes névmás együttes használatát. Ez kettős célt szolgál, bizalmat is, távolságtartást is kifejez egyszerre. Egyébként a keresztnéven való magázó megszólítás egész Európában egyre erőteljesebben érvényesül azokon a nyelveken is, amelyeknek vannak tegező formái (pl. német, francia, orosz).
Pintér Zsolt
Forrás: Topjob
Kapcsolódó anyagok:
