Társasházak emelkednek a kertek fölé

A Garai és Csokonai utca sarka: a modern házak megtörik az utca jellegzetes építészeti hangulatát
A Garai és Csokonai utca sarka: a modern házak megtörik az utca jellegzetes építészeti hangulatát - © Fotó: Matey István
Debrecen – Tíz éve alkották a rendeletet, amely szerint meg kell őrizni a történelmileg kialakult utca- és térszerkezetet.

Mondhatni, megszoktuk már, hogy Debrecen óvárosi övezeteiben is több emeletes társasházak, modern küllemű homlokzatok magasodnak. Az eltelt évek során a Naplóban számos alkalommal szóltak erről cikkek, rosszalló olvasói levelek. A jelek szerint nem sok hatásuk volt.

A napokban egy debreceni lakos ismét indokoltnak látta, hogy a Jókai–Garai utcasarki eset kapcsán megossza felháborodását a Napló olvasóival. Levelét természetesen elküldtük Debrecen főépítészének, majd módot adtunk rá, hogy a levélíró reagáljon a szakember soraira. Egyúttal körbenéztünk a Debrecen régi hangulatát még nyomokban őrző utcákon, s készítettünk néhány fotót a változásról, a szembeötlő építészeti megoldásokról.

Csak térkép e város?

A DMJV Közgyűlése rendeletet hozott a történelmileg kialakult utca- és térszerkezetek védelme érdekében (35/2004. /IX. 10. 9.§./). E szerint meg kell őrizni a jellegzetes építészeti hangulatot és a légtérarányokat is. A rendelet betűjével és szellemével teljes mértékben ellentétes törekvések figyelhetők meg az óváros egyik legrégebbi részén, a Garai és Jókai utcák kereszteződésében. Áll itt egy ódon hangulatot árasztó régi polgárház, melynek puszta létezését semmibe véve, a szomszédos telken egy jóval kisebb ház helyére több mint 16 méter magas társasházat akarnak építeni. Az épület tűzfala háromnegyed részben zárná el a napfényt a kicsi, de hangulatos udvartól és a déli fekvésű szobáktól. Ennek következményeként a növényzet sorsa is megpecsételődhet.

Az 1920-as években épült és felújítás alatt álló lakóépület küllemével, 60 cm vastag téglafalaival, 4 méteres belmagasságával méltó képviselője a cívisváros építészeti hagyományainak. Ezt felismerve, a korábbi városvezetők és a városképért felelős építészek műemléki oltalom alá helyezték, mint városképi jelentőségű épületet.

A mai városvezetés és a tervtanács tagjai, miközben továbbra is használják a „cívis város” általuk üressé, lényegét vesztetté tett kifejezést, ezt az épületet csak egy lebontásra való, jelentős anyagi hasznot hozó, társasház építésére alkalmas telken útban lévő építménynek tartják.

Az itt élő család (két generáció) az elmúlt évek alatt komoly anyagi áldozatot hozva fogott hozzá otthonuk teljes körű rendbetételéhez. Azonban – látva a város főépítészének az eredeti városkép megőrzéséhez való tényleges viszonyulását –, a tulajdonosokban jogosan merül fel a kérdés: érdemes-e tovább folytatniuk az épület rehabilitációját? Annál is inkább, mivel az oda építendő épületmonstrum miatt az ingatlan értéke drasztikusan csökken, sőt eladhatatlan lesz. Kérdés az is, hogy mekkora lesz az utca autóforgalma (egy család helyére kb. 10 család költözne), és milyen üzlet létesülne ott? Parkolóhely eggyel sem lesz több a nappal már most is mindig foglalt, keskeny utcán.

Hozzászólásom címével Radnóti Miklós ismert verssoraira utaltam, mert ebben az esetben a pilóta és a tervező látásmódja tragikusan azonos. Azonban a pilóta még le tud szállni és attól kezdve ott mindent jobban lát…

– Molnár Zsolt, Debrecen –


A felére csökkent

Kováts Ákos, Debrecen főépítésze válaszlevele:

Az érvényes rendezési terv szerint a terület városközponti elhelyezkedése miatt a Garai utcának a Bethlen utca felőli oldalán földszint plusz 4 emelet magasságú épületek építhetők, igen erőteljes beépítési százalékkal. Ezen a környéken található ugyanis a Modem, a Lycium Hotel, a városi rendelőintézet, bankok, irodaházak, és ennek a telektömbnek része az úgynevezett Mediterrán Ház is. A kiskörúton belüli terület a városközpont kiemelt fejlesztési övezete. Ilyen esetekben a fejlesztések mellett a védett épületekre is figyelni kell, és megfelelő kompromisszumot kell kötni a régi és az új összhangja érdekében.

A védett sarokház melletti telekre beérkezett első tervdokumentáció egy olyan intenzív beépítést tartalmazott, amelyet a tervtanács éppen arra való hivatkozással kifogásolt, hogy ellehetetleníti a Jókai utca 4. alatti, városképileg védett saroképület udvarának benapozását. A tervtanács a benyújtott tervet illeszkedési okok miatt kétszer is elutasította, annak ellenére, hogy a rendezési terv egyéb előírásainak a terv megfelelt. A harmadjára benyújtott terv az eredeti elképzelést, a beépítés mértékét a felére csökkentette, így a kert benapozása kelet-délkelet felől biztosítottá vált, ezért az építési engedélyt Debreceni Polgármesteri Hivatala műszaki osztálya kiadta.

Az ismertetettekből látszik, hogy a város igyekszik tekintettel lenni a védett értékek megőrzésére, de azt is látni kell, hogy ezek nem akadályozhatják a fejlődést. A régi és az új egymás mellett létezésére világszerte is sok példa van, de Debrecenben sem zavarja egymást például a Medgyessy Múzeum és annak átépült környezete. A város mára már ikonikussá vált épületei (Református Kollégium, Püspöki Palota, Aranybika) nem léteznének, ha ez az elv nem érvényesülhetne.

A főépítész és a tervtanács feladata megtalálni a város szerkezete alapján elfogadható kompromisszumot, amely sajnos helyenként érdeksérelmekkel járhat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez esetben a szomszédos telek beruházó tulajdonosa is jelentős korlátozást kapott a védett épület érdekében – írta a főépítész.

Biznisz, kontra örökségvédelem

Kováts Ákos főépítész válaszlevelére reagálva, egykori társtulajdonosként, illetve jelenlegi tulajdonosként közös véleményünket az alábbiakban összegezzük:

A kifogásolt építési engedély előzménye a végeredmény szempontjából számunkra közömbös. De elgondolkodtató, hogy a hatályos helyi rendeletek semmibe vételén túlmenően milyen szakmai-etikai vezérelvek szerint terveztek eredetileg akkora lakóházat, melynek a fele is túlzás volna az óvárosi környezetben. Továbbá megjegyezzük azt is, hogy az épület jellege és annak magasságszámítása szerintünk nem szabályos. Ugyanis a helyi rendeletek értelmében ebben a környezetben csak 30-40 fokos hajlásszögű magas tető alkalmazható. Ehhez képest nagyobb részt lapos tetővel fedett házat terveztek, nyilván a nagyobb eladható lakásszám és a nagyobb haszon reményében. A megnyomorítandó ingatlan felé meredező tűzfal pedig a zárt sorú továbbépítés kegyetlen szándékát sugallja…

A város igyekszik tekintettel lenni a védett értékek megőrzésére” – írja a főépítész. Erre is találunk néhány példát. Miközben számtalan építészeti örökség lesz az enyészeté a városlakók szeme láttára. Meglehetősen groteszknek és cinikusnak tűnik az építészeti örökség részét képező, emblematikus jelentőségű épületeket összehasonlítani a jövő generációi számára készült, az előbbiekhez képest építészetileg jelentéktelen és az ingatlanbiznisz ingoványos talaján épült társasházakkal. Ugyanis a fentebb említett épületek évszázadok óta büszkeségei Debrecennek és meghatározzák a város képének méltóságát.

Sajnálatos, hogy az ország második legnagyobb városának igen gyenge pontja az épített örökség védelme. Bár hazai ellenpéldák is vannak, mégis a németeket említjük meg, akik Drezda széjjelbombázott óvárosát az eredeti tervek szerint ismét felépítik. Ez elsősorban nem pénz, hanem szándék és mentalitás kérdése…

– Molnár Zsolt és dr. Molnár Levente, Debrecen –