Városkép a mocsártól, láptól a tűzvészig - Egy kis püspökladányi helytörténet

Püspökladány - Nehéz elképzelnünk, de e ma már jellegzetesen alföldi települést a XVIII. század végén még főleg a víz uralta.

A település ekkor már jó ideje a Nagy-Sárrét – külső ellenséggel szemben biztonságot nyújtó – mocsárvilágában élt, s annak szárazabb részein alakult ki. Püspökladányt 3 oldalról ölelte körbe a Tisza, a Hortobágy és a Berettyó ártere, s félszigetként emelkedett ki szárazulatával a környezetéből. Az akkori település a mainak a magjában helyezkedett el, s több ér szabdalta keresztül, illetve határolta kívülről.

Templomok, temetők

A tapasztott nádból, vagy vályogból készült házak a község magasabb részein emelkedtek. Kecskés Gyula egykori néptanító helytörténeti feljegyzéseiben találkozhatunk többek között a településen keresztülfolyó, néhol tóvá szélesedő és kisebb fahidakkal rendelkező Kép-ér, az észak felől érkező Nyakvágó-ér, a település déli oldalán folyó Nagy-ér és nyugati oldalán folyó Német-ér nevével is. Az egykori mocsaras, árteres határrészből számtalan további víz és terület neve maradt fenn, a vizek közül például Epres-ér, Nótárius-ér, Vékony-ér, Kun-ér, Mérges-ér, Kocsordos-ér, Kórós-ér, Kis-ér, stb. A település szerkezetében mindvégig meghatározó pontok voltak a mai református és katolikus templomok elődei, amelyek kijelölték a község temetőinek, vagy a piac-térnek a helyét is. A mai katolikus templom helyén álló régi templom az akkori település szélének számított, azon túl már csak néhány temető feküdt.

Püspökladány legrégebbi városrésze, a település központja, a mai református templom környéke volt. Kecskés Gyula leírása szerint a ma is létező tér egyik oldalán állt a több száz éves régi református templom (a mai lelkészlakás helyén), különálló toronnyal, és egy haranglábon álló kisebb, valamint egy Rákóczitól kapott nagyobb haranggal együtt. A templom mellett a régi lelkészlakás és iskola állt. A ma is álló „nagylányiskola” épülete helyén abban az időben a községi bikaistálló, mellette – a mai Kálvin János utca elején – 3 szárazmalom volt. A templommal szemben, a tér másik oldalán, a mai bíróság épületének helyén állt az egykori községháza, előtte helyezték el a derest és a kalodákat, ahol vasárnaponként „szolgáltatták az igazságot” a község lakóinak okulására. A tér negyedik oldalán a földes­úri csapszék állt.

Pusztulás, majd épülés

1840-ben hatalmas tűz pusztított Püspökladányban, annak szinte egésze leégett, 299 lakóház és 545 gazdasági épület (köztük 2 malom) vált a tűz martalékává, több mint 1200 ember maradt fedél nélkül.

Ezt követően Nábrátzky Antal járási főszolgabíró kezdeményezésére Giba Antal mérnök mérte fel és tervezte újjá Püspökladány belterületét, ekkor alakították ki a település új központját, ahol 1851–re készült el a mai Városháza központi épülete, vagy épült fel a ma is álló, egykori Rákóczi Fogadó (Nagyvendéglő) épülete.

A város képe folyamatosan alakul, az épületek időről-időre kicserélődnek, funkcióik megváltoznak, új településrészek alakulnak (például 1904-től a Darányi-telep, 1923-tól a Petri-telep és a Tisztviselő-telep, 1946-tól az Újtelep), hisz minden kor a maga igényei szerint bővíti, alakítja egy általa lakott település képét, arculatát.

HBN–Megyaszai Szilvia