2016.08.05. 19:29
Saját farkunkba
<em>A vén kontinens már sosem lesz a régi, legalábbis ilyesmire gondolhat a köznapi sajtófogyasztó, hallván, hogy már Ausztriában oson a turbánba bújt alattomos halál ígérete, miközben átvillan jámbor elméjén: örülhet, ha legalább ő nincs azok között, akik részévé válnak a híreknek</em>. Fábián György írása.
A vén kontinens már sosem lesz a régi, legalábbis ilyesmire gondolhat a köznapi sajtófogyasztó, hallván, hogy már Ausztriában oson a turbánba bújt alattomos halál ígérete, miközben átvillan jámbor elméjén: örülhet, ha legalább ő nincs azok között, akik részévé válnak a híreknek. Fábián György írása.
Emellett talán már meg is feledkezik a túlnépesedés, a környezeti ártalmak és a klímaváltozás várható csapásairól, akár olyannyira is, hogy még képes lehet gondoskodó örömmel dúdolni a dalt: tegyetek el befőttet, lesz még a világ jövőre.
Ne firtassátok, e világ szörnyűségei vajon kinek jók odafent, sőt, a hála itassa át mindennapjaitokat, mondják a derült égből bizakodók – csak ne jutna eszünkbe ilyenkor állandóan a viccbéli bolond, aki vigyorogva üti az ujját a kalapáccsal, s mikor megkérdezi a főorvos, hogy mit élvez ebben, úgy felel: azt, amikor melléütök.
A vén kontinens már sosem lesz a régi, és mi sem leszünk azok, vagy közben már túlságosan is. De legalább kígyók lennénk. Saját farkunkba harapva azt hihetnénk, mi vagyunk a térgörbület, és az önmagunk képezte féregjáraton átcsusszanhatunk innen egy másik dimenzióba.
