Olvasói levél: Talán egyszer megtalálják

Akt.:
Petőfi Sándor portréja
Petőfi Sándor portréja - © Fotó: Wikipédia
Budapest – A Hajdú-Bihari Napló 2015. augusztus 18- i számában (és a Hajdú Online-on 2015. augusztus 23-án – a szerk.) dr. Bakó Endre irodalomtörténész tollából átfogó elemzés jelent meg Petőfi Sándor budapesti végső nyugalomba helyezésének körülményeiről, a legendákról, a költő halálának történelmi forrásairól. Írását szeretném néhány gondolattal kiegészíteni, emlékezve egyben dr. Kiss József (1923-1992) irodalomtörténészre, az ismert Petőfi kutatóra is.

Több mint huszonöt éve a Szabolcs utcai orvostovábbképző egyik kórtermében hozott össze a sors Kiss József Petőfi kutatóval, akivel ettől kezdve haláláig közeli barátságot ápoltam. Az akkoriban kirobbant első Petőfit érintő legendáról az egykori Petőfi munkacsoportban 1959-től kutató Kiss József több levélváltásunkban és találkozásunkon kifejtette véleményét. 1989. február 3-án kaptam Tőle a következő sorokat:

„A Petőfi szibériai legendája ügyében természetesen azon a véleményen vagyok, hogy ez egy régi és teljesen laptalan híresztelés: ez a Bajkálontúli változat magyar hadifoglyok leleménye, akik talán nem is tudatos önámítással, magukat vigasztalták. Azzal az elképzeléssel, hogy valamikor az a bizonyos Petrovics-Petőfi is ott raboskodott, vagy kényszerűségből ott éldegélt. Írni is szándékozom erről, mert Petőfi emlékéhez méltatlannak tartom ennek a terjesztését, s kivált különféle privát (üzleti vagy valami hamis misszió vállalás ürügyén, címén történő) hazafias szólamokkal vegyített hangoztatását. A dolognak – ezt mi, Petőfi kutatók, jól tudjuk – semmiféle tárgyi, adatbeli dokumentálható alapja nincs, amit felmutatnak, hamisítvány. S Petőfi visszavette volna eredeti családnevét? Képtelenség! S éppen úgy az is, amit ugyanazok állítanak, akik a legendát elindították, ti, hogy beállt valami kereskedőhöz, majd önállósult, családot alapított, gyermeket nemzett! Már amikor Júliával mézesheteit élvezte, felmerült benne az a gondolat, hogy túl soká tart ez a békés idill, mikor rá annyi költői és forradalmári munka vár: „hát házi madár lesz az erdei sasból”? – kérdezi magától. Egyébként a Petőfi életrajz kutatás ma is August von Heydte ezredes 1854. január 12-én kelt jelentését (melyet a körözött forradalmár eltűnése ügyében tett az osztrák hatóságoknak) a feleség, Szendrey Júlia megerősítése nyomán fogadja el.

Hátha mégis valami van a dologban? – kérdezte tőlem egy későbbi beszélgetésünk alkalmával, 1989 márciusában. Ami persze azt a sanda gyanút is magába foglalja, hogy a költő talán mégsem testesítette meg azt az erkölcsi ideált, amelyet ismert pályaszakaszán hirdetett, magának vallott és tetteivel is képviselt, talán csak színlelte azokat a neki tulajdonított erényeket, amelyekért eltűnése óta mintaképünknek tekintjük. Petőfi – mint a sorsába olyan könnyen beletörődő –, a családjától, hazájától való elszakadását tudomásul vevő forradalmár? Ő lenne a visszatérésre, vagy feleségével, barátaival való kapcsolatfelvételre kísérletet sem tevő, sőt új helyzetéhez alkalmazkodó orosz állampolgár (a magyar szabadságharc leveréséhez döntő segítséget nyújtó cár alattvalójaként)? Ezek olyan feltevések, amelyek a költőnek a nemzet emlékezetében, képzeletében ma is élő alakjával, jól ismert erkölcsi elveivel, családi és baráti érzelmeivel, világnézetével semmi módon nem egyeztethetőek össze”.

Bakó Endre – hasonlóan Kiss Józsefhez – Petőfit szilárd jelleműnek minősíti, aki minden bizonnyal hírt adott volna életben maradásáról. Talán egyszer eljön az az idő, hogy a költő földi maradványait Erdélyben, valahol Fehéregyháza és Héjas falva környékén rejtőzködő tömegsírban megtalálják és azonosítják – tényekkel és elfogulatlan kutatói módszerekkel.

Ma a Fiumei úti Nemzeti sírkertben a Petőfi Társaság 1911-ben avatott hatalmas bronz turulmadara – Bory Jenő alkotása – őrzi Petőfi Sándor szüleinek álmát. A közelmúltban a Nemzeti Sírkertben egy földesi iskolás csoporttal tett irodalmi-történelmi temetői sétánk során e síremlék előtt emlékeztünk a hősi halált halt, tömegsírban nyugvó költőre, akinek hamvai talán egyszer majd valóban hazatérnek szülei hamvai mellé.

– Péter Imre, Földes –


Nincs egyetértés Petőfi halálának körülményeiben
Budapest – Petőfi legutóbb eltemetett maradványairól hitelesen megállapították, hogy egy női holttesté.








hirdetés