Talajmenti iszonyok

Talajmenti iszonyok
© Fotó: Orosz Csaba
Cseppben a tenger, mondhatnánk a Barcaság utcai perpatvarról, de azért tegyük hozzá: ebben a cseppben a tenger is benne van a maga rideg, alföldi, nagyvárosi valóságával. Ratalics László írása.

A fonák történet szerint az idős, tüdőrákos, lecsúszott asszonyra már majdnem ráomlott a plafon abban a lakásban, amit sosem bérelt, mégis régóta lakott, a tulajdonos pedig attól félve, hogy az összerogyni készülő falak miatt elroppan a gázcső, „elősegítette” az omlást. A felek rosszban voltak, de fáma szerint a múltra tekintettel az öreg hölgy használhatta a házrészt. Kevéske ingósága (néhány rozoga bútor, ruhák stb.) azonban a romok alatt maradt, mert mire hazament pár utcával lakó rokonától, a tulajdonos már „végzett”. Utóbbi érthetően hivatkozhatna vagyona féltésére, már ha szóba állna az emberrel (az is lehet, nem szándékosan akart rosszat, éppen csak hozzányúlt a falhoz, máris leomlott), az asszonyt meg lehet szánni a nyomorúságáért, mehet a téli éjszakába isten hírével. Vagy a Pallagi úti idősotthonba, ami egyelőre derogál.

Itt tartunk. Hasonló történet tizenkettő egy tucat, a szomszédperes bírók cifrábbat is tudnának mesélni. Arra jó, hogy lássuk, nincs fehér és fekete, haraggal élni pedig, betartani egymásnak, ahol csak lehet, nem terem mást, mint romokat.

– Ratalics László –


Bútoron támaszkodó gerenda tartotta a tetőt

Debrecen – Szívességi lakóként használta az idős asszony a Barcaság utcai házat.


Mire hazaért, már nem volt lakása

Debrecen – A tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül nagyrészt lebontottak egy Nagysándor-telepi lakást.









hirdetés