Tüsszentsünk! De hogyan?

Ma a nép sokkal neveletlenebb,
tájékozottlanabb, mint amilyen
régebben volt.


Jól emlékszem, iskolánkban az
1920-as 1930-as években fali
képek-tablók függtek a falon, a
tábla két oldalán, szemben a
tanulókkal, hogy mindig lássák
és jól megjegyezzék, amit azok
tartalmaznak. Abban az időben sem volt
általános a jólneveltség, a
megfelelő emberi magatartásra való
nevelés – na a mai mélyponthoz
távolról sem volt
hasonlítható
! Az állam jobban
törődött a néppel, az iskola
igyekezett pótolni az otthoni nevelési
hiányokat. Abban az időben tudták,
hogy a megelőzés olcsóbb
és hasznosabb
, mint a
gyógyítás. Iskolánkban az
egyik fali kép a tüsszentéssel,
köhögéssel kapcsolatos helyes
magatartást mutatta be: zsebkendőbe
köhögj, tüsszents!
és
bemutatta, hogy terjednek a nyálcseppek egy-egy
tüsszentés, köhögés
után és miként fertőznek. A
mozikban filmvetítések előtt, a
híradók keretében is
bemutatták ezt, talán azért, hogy
a felnőttek is tanuljanak… Minden évben
van influenza járvány és
különböző légúti
betegségek. Ma a nép sokkal
neveletlenebb, tájékozottlanabb, mint
amilyen régebben volt. Ma nem törődik
senki a másik emberrel, nem kell gondot
fordítani a megelőzésre
? Pedig
ma a tömegközlekedés- a zsúfolt
járművek-miaat sokkal nagyobb a
fertőzési lehetőség. Mi volna,
ha valaki – például önök –
felhívnák a közlekedési
vállalatok figyelmét arra, hogy jó
lenne a járműveken
tájékoztató hirdetményeket
arra, hogy ha zsebkendőjük
véletlenül nincs, akkor legalább
a kezüket tegyék a szájuk
elé
, mert a sok százezernyi,
milliónyi nyálcsepp
tízméteres körben fertőzhet,
emberek tucatjait megbetegítve, ha beteg
embertől származik!  

Sántha András, Debrecen