Szvingjáték a hajón, luxuskivitelben

Akt.:
Tony a szivarvégénél fogva vezeti Albertet
Tony a szivarvégénél fogva vezeti Albertet - © Fotó: Matey István
Debrecen – Mint a bársony: nemes, finom, színes és örömmel dől hátra az élményben a közönség.

Hangmasszázs – ez volt a jelszava, s minden földi – vagy tengeri – bajra nyomban enyhülést hozó megoldása Edith-nek, az Amerikai Komédia egyik szereplőjének. A Budapesti Operettszínház társulata augusztus 10-én és 11-én lépett fel a szvingjátékkal a Nagyerdei Szabadtéri Színpad utolsó székig megtelt nézőtere előtt. A tibeti hangtállal gyógyító, stressztől tisztító, csábító és a férfi szívre lágyítólag ható, Falusi Mariann által megtestesített Edith-nek az első pillanattól kezdve igaza volt. Ez a színmű egy zenei gyönyör.

Istenadta hangajándék

Bársony Bálint Artisjus- és Fonogram-díjas komponista munkáját dicsérik az igényes és izgalmas, pezsgő szvinges, dzsesszes dallamok. Az árboc felé lendíti a fülelő közönség örömét, hogy a szaxofonművész vezette zenekar végig jelen van a színpadon. A fültanúk elégedettségi szintjét az tűzi az árbocra, majd hagyja ott százhetven percen át a szélben vígan ringatózni, hogy rendkívüli torkokból törnek fel Lőrinczy Attila dalszövegei. Magáért beszélő nevek a főszereplők listáján Janza Kata, Dolhai Attila, a már említett Falusi Mariann és Földes Tamás. Nehéz lenne képességi sorrendbe állítani őket, nem is kellett szerencsére, a jelenlévőnek annyi dolga volt, hogy élvezze az évek óta kitartóan fényesített istenadta kincset.

Ahogyan a nagykönyvben?

A komédia egy, a munkájába menekülő, luxushajót üzemeltető, cégvezető nőről (Janza Kata) szól. Tonytól egy, az oltár előtt „felejtett” menyasszony emlékképe tart távol minden hímnemű egyedet. Kivéve azt az egy esetlent, aki a csődközeli vállalatot megmenthetné „hozományával” (Bálint Ádám). A cselekményt fűszerezi a hajótulajdonos édesanyját élvezetesen alakító Felföldi Anikó igyekvése, amellyel igyekszik sármos és vastag pénztárcájú vejt keríteni.

Fotó: Matey István (galéria) Fotó: Matey István (galéria) ©

Végül ahogyan a romantikus történetek receptkönyve írja, éppen az a férfi (Dolhai Attila) édesíti meg Tony életét, akinél kezdetben egy a fedélzeten tartózkodó kalózcsapatot is szívesebben látott volna.

Szerencsére csak kevés hozzávaló származik a „hogyan készítsünk szórakoztató darabot” útmutatóból. Illetve a recept talán igen, de a rendező Réthly Attila és a színészek tevékenységét kreativitásának köszönhetően sok eredeti, őszinte kacajt eredményező jelenet sodorja a nézőt végig a művön. Ilyen meglepetés amikor Földes Tamás részeget játszik, illetve amikor Szabó Dávid és Falusi Mariann a beteljesülésig összerezonálnak, s meglovagolnak egy közös hanghullámot. Mindkét helyzetről azt hinnénk, hogy a színpadra formálva csaknem kikerülhetetlen benne a közönségesség. Már előre azt érzem: „nem akarom ilyen könnyen adni a megnevettetésem, nem kívánok a nézők azon csoportjához tartozni, akik habzó szájjal, térdcsapkodva nevetnek, csak, mert nyílt színen a szeretkezésről van szó.” Aztán csapkodom a térdem és hahotázok a tenyerembe úgy, hogy a művészi megoldásra vágyó részem is kielégült.

A kissé erőltetett szópoénokon (például a felesége meghatározta napirend szerint élő papucsférj neve kiejtve: „Mr. Szopó”) és néha megbicsakló, az átlagosig süllyedő dalszövegeken hamar túllendít egy-egy látványos táncbetét vagy egy váratlanul felcsapó humorhullám.

A szvingjátékból a zenén túl, a számos látványos jelmezben, s megannyi szerepben megjelenő tánckar csinál vérpezsdítő show-t.

HBN–HABE








hirdetés