Szubjektív Campus

A béka nem maradhat el
A béka nem maradhat el - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Kávé a háton, béka a járdán, gitár a kézben.

Akárcsak a többség, estefelé érkezem a nulladikra. A pénztáraknál kisebb tömeg, beszélgetnek, italoznak, hangolnak. Karszalag a kézre, nem szorít, bemehet. A biztonsági őrökön túl sokan, de még messze nem teltház. A terület nagyrésze kordonokkal lezárva, ott javában építkeznek, fúrnak, faragnak.

Nézzük mit lehet itt enni, inni? A pizzásnál, a hamburgeresnál, a hot-dogosnál viszonylag kevesen. Az árakat elnézve nem is csoda, leng a kasza. Az alkoholt kínáló büfék előtt bezzeg sor, de hol már a sör? Az ár szintén döbbenet, de amikor kiderül, hogy a műanyag korsó 250-ért visszaváltható, már jobb a kedvem.

Irány a buli sűrűje, gyerünk a koncertekre! Előbb ismerősökkel, majd a zöld béka kabalafigurával találkozom. Már most igencsak szagos toj-tojok szaga csapja meg az orrom. A stadion lelátója alatt két fedett színpad. Az alsó teremben Anna és a Barbik mozgatják a népet. Épphogy megállok, amikor valami forrót érzek a hátamon, kávéillat. Leöntöttek. Mire odaszólnék az illető eltűnik a rózsaszín fényben, a dübörgésben. Fent megint egy jóbarát. A Tűzlabda bizonyítja: idős rocker, nem vén rocker, királyul szól a gitár. Néhány óra ráhangolódásnak ennyi elég volt, csütörtökön kezdődik az igazi pezsgés!

HBN-OCs








hirdetés