Szóval tartva

Aligha van olyan szerencsés embertársunk, aki minden gondolatát megoszthatja valakivel. Persze azokat, amelyeket nem titkosított száz évre magában. Ellenkezőleg. T. Szűcs József jegyzete.

Arra ugyancsak viszonylag kevés az esélye, hogy egy több mint érdekesnek tűnő, elméjét mindenesetre feszegető, birizgáló agyügyét megoszthatná valakivel. De nem is az lényeg, hogy nem Gauss vagy Einstein szintű az a probléma, ami éppen foglalkoztat bennünket. Lényeg, hogy magunk higgyük érdekesnek, talányosnak, fontosnak. S ha ez így van, akkor érthető, hogy a hétköznapi ember első reflexe elmondani valakinek világmegváltó écáit. Ilyen, egyébként aktuális, téma lehet, például a világ jövője vagy múltjának rejtelmei, az emberiség küldetése, hivatása, túlélésének esélyei. S egyéb, a napi józan életvitelünktől nagyon messze eső kérdések. Ugyanakkor, ha legalább egyszer alaposan belegondolunk a nagy világpolitikai, gazdasági, tudományos, környezetszennyezési változásokba, rá kell jönnünk, hogy végső soron ezekre kell majd sok milliárdnyi embernek megtalálnia a közös és jó választ. Merthogy nincs már messze, hogy a minket követő nemzedéknek a ma még elvontnak tűnő eszmefuttatások jelentsék az igazi, mindennapi kihívást.

Igaz, ez alighanem akkor is bekövetkezik, ha most viszonylag kevesen választják egy kávé, sör mellett csevelyük fókuszpontjává. Persze, s ez a lényeg, beszélni, sőt tenni már most, a mai generációnak kell, kellene róla. Nyilván az lenne a legszerencsésebb, ha a napirenden tartását több fórumon, sőt családi, baráti társaságban, rendszeresen megtehetnénk. De éppen olyan időket élünk, hogy már az üdvözlendő, ha élő, szemtől-szembe vagyis valódi társalkodásaink beszélgetéseink során, ha nem is világmegváltó, de a hétköznapi témákon túlmutató eszméket be tudunk csempészni szavaink közé. Hiszem, hogy gyakrabban lenne rá igény, csak alkalom nem biztosan. Például, magam, ha jól belegondolok, soha senkivel nem beszélgettem még a kvantumfizika, egyébiránt úgyszólván felfoghatatlan jelenségeiről. (Ezzel együtt, illetve e nélkül sikerült valahogy felnőnöm.) Nem mintha bármit igazán értenék belőle, de ez a bármi annyira tömérdek kérdőjelet tartogat az abszolút laikus (és a világ) számára, hogy az több estényi iddogálás idejét kitenné. Így hát magam szintén megelégedtem azzal, hogy hallgattam vagy olvastam a tudósokat. S nagyon nem értetettem, értem őket. De azok a tudásmorzsák, amelyeket mégis sikerült felfognia az átlagembernek, annyira izgalmasak, hogy a polgár nehezen veri ki a fejéből.

Viszont alighanem az emberiség védekező mechanizmusa alakította úgy, hogy a földlakók szinte száz százaléka mindennapi ügyes-bajos dolgaival foglalkozzék. Beszélgetéseiben úgyszintén. Jól is nézne ki, ha a modern emberi társadalom minden tagja egy Einstein akarna lenni.

Ráadásul, ami a kvantumvilágot illeti, annak megítélésében Einsteinnek, a világ talán valaha volt legfényesebb elméjének nem volt, nem lett igaza a későbbi, bizonyítékokat hozó kísérletek fényében.

T. Szűcs József








hirdetés