Szívecske-pacák

Szívecske-pacák
Nyakunkon a szerelmesek ünnepe. Itt most fanyalgásnak kéne következnie arról, hogy egy amerikai kultúrszemét, de némi töprengés után arra jutottam, hogy a Valentin-nap jó dolog. Szőke Tímea jegyzete.

Mégpedig azért, mert olyan, mint a pszichológusok által használt tintapaca-teszt: mindenki azt látja benne, ami az ő személyiségéhez passzol.

Minden évben február 14-éhez közeledve a ránk zúduló pirosszíves-cukormázas-kabalakutyás áradat figyelmeztethet minket arra, hogy néha nem árt megvizsgálni, hányadán is állunk érzelmeinkkel?

Mindenekelőtt, megemlékezünk-e egyáltalán e jeles napról? Mi az oka, ha említésére is kinyílik a zsebünkben a bicska? Azt gondoljuk, ha más népek ünnepe idejön, akkor a miénk kevesebbet ér? Irigyek vagyunk, mert a kereskedők híznak rajta? Irritál a bensőséges érzelmek kirakatba tétele? Vagy csak fáj az egyedüllét?

S ha bekapcsolódunk a kampányszerű szeretet-áramlásba, miért tesszük? Boldogan ünnepelve, mert a Kedvessel lehetünk?

Kihűlőfélben lévő érzelmeket próbálván felforrósítani? Netán a teljes hiányukat hazugság-ajándékokkal elleplezni? A külvilág számára demonstráljuk kapcsolatunk nagyszerűségét vagy adni akarunk valakinek valami személyeset, csak neki, csak tőlünk?

Lelki tükörképünkbe nézve értelmezhetjük saját pacáinkat – legalább magunkhoz őszinén.

Szőke Tímea

timea.szoke@inform.hu