Szívdobbanások

Akt.:
Szívdobbanások
© Illusztráció: Getty Images
Ha olyan súlyos baleset érne, hogy nem lehetne megmenteni az életemet, szeretném ha a szerveimmel másokon tudnék segíteni. Habár ezt nem is kell írásban kijelentenem, mégis megteszem. Szilágyi Magdolna írása.

Hazánkban a felnőtt lakosság három százaléka viszont teljes mértékben elutasítja a transzplantáció lehetőségét.
A klinikára augusztus végén szállítottak egy balesetet szenvedett gyermeket, nem tudták megmenteni, viszont a szülei felajánlották a szerveit, amelyekkel öt ember életét menthette meg. Azóta a szíve más gyerek szervezetében pumpálhatja a vért, a veséi mások testében végezhetik az anyagcserét és megint más szervezetében működhet a máj.

Nem könnyű belegondolni, hogy a saját szívem, amely jelen a pillanatban is dobog bennem, esetleg egyszer egy idegen testében működik tovább. Valakiében, aki vigyáz rá, s talán érez is vele. Érzés pedig marad a hátrahagyott családtagoknak is, a feltétel nélküli segíségnyújtás megnyugtató érzése. Merthogy ezek a szervek a föld porának martalékává is válhatnának, ha hagynánk. És mivel lenne könnyebb a gyász? Semmivel.

A lakosság csekély rétegének tagjai, akik viszont elutasítják a donációt, vajon akkor is megtennék, ha nekik volna szükségük valamilyen létfontosságú szervre? Lehetséges.

 – Szilágyi Magdolna – 








hirdetés