Szippantottunk egy nagyot a levendulaillatba

Levendulamező Létavértes határában
Levendulamező Létavértes határában - © Fotó: Kovács Péter
Létavértes – Vadkár nincs benne, betegsége nincs, igaz, sokat kell kapálni az illatozó gyógynövényt.

– Domboldalon illatosan kéklő levendulamező… Talán egy gyermekkori olvasmányomban jelent meg ez a kép. És most már ez valóság… – tekint végig a virágzás előtti utolsó pillanatban lévő levenduláson Magyar Györgyné valahol Létavértes határában, az egyik homokdűne lábánál. Az erdővel szegett homokúttól nyírott pázsit vezeti a vendéget a kis házikó elé, ahol a terebélyes fák árnyékéban néhány fős társaság beszélget a virágozni készülő gyógynövény mindent átható nyugtató illatában. Magyarék a homokdombra felfutó mintegy hektárnyi területnek körülbelül felét ültették már be levendulával. Az épülethez legközelebb az első telepítésű kék, mellette a két-három éve ültetett fiatal növények, majd a fehér virágú, végül a sötétrózsaszín következik. Pillangók, méhek serege vette be magát a szellőben lágyan hullázó illatozó növénytengerbe. Szemnek, orrnak kellemes, léleknek nyugtató látvány a természet eme csodája. Ám eddig hosszú út vezetett.

Pannonhalma és Tihany után

– Ez a terület tíz esztendővel ezelőtt még egy kiöregedő szőlős volt, ahol a világ legrosszabb bora termett, de legalább évről évre mind kevesebbet. Gondolkodtunk a férjemmel, mit lehetne kezdeni a területtel. És akkor jött a gyermekkori olvasmányomból megragadt emlékem, az illatozó, kék levendulamező – beszél a kezdetekről Magyar Györgyné. – két egyetemen is bevizsgáltattuk a talajt, hogy alkalmas-e ennek a gyógynövénynek a termesztésére. Szervestrágya és mész kellett a földbe, ezeket most is pótoljuk folyamatosan. Elmentünk Pannonhalmára és Tihanyba, mindkét helyen nagy területen termesztik a levendulát, tanulmányoztuk a szakirodalmat, majd döntöttünk: belevágunk. Kiszedtük a szőlőtőkéket és a Pannonhalmáról hozott 2 ezer 200 levendulatövet elültettük. 2009. október 2-át írtunk akkor, soha nem fejeltem el azt a napot, kegyetlenül megszenvedtünk a telepítéssel – kánikula volt, szárazság és omlott a homok. Tudni kell, hogy a töveket 60 centiméter mély gödörbe kell ültetni. Ez az állomány már beállt, ez az alapja a levendulakertészetünknek. A mellette lévő fiatalabb növényekből álló táblákat is leginkább ezek hajtásáiból alakítottuk ki, illetve hoztunk még máshonnan is új növényeket. A termesztése mondhatni egyszerű, hiszen a vad messze elkerüli, betegség nem támadja meg, mindössze a gyomtalanításra kell nagy hangsúlyt fektetni. Ezt pedig kapával végezzük. Vegyszert nem látott ez a terület. Figyelni kell a metszésre, domborúra kell vágni, így virágzáskor összeborulnak a sorok. A növény kétéves korától lehet szedni a virágát, kezdetben kézzel, majd amikor már terebélyes a cserje, sövényvágóval.



Szedés után hét órával

És azon túl, hogy kellemes környezetet teremt a levendula, mi a haszon a termelésében? Leginkább az illóolaja. Ennek előállítása Létavértesről pedig nem egyszerű feladat. A szedés után hét órával már a sajtolóban kell lenni, és ez Pannonhalmán van. Magyarék a levendula egy részét csokrokba kötik és úgy szárítják. Mondják,a 2009-es indulás után a 2015-ös év volt az első, amikor nem volt ráfizetés a levendulatermesztés.

HBN–KZS








hirdetés