Szinte optimális volt az időjárás

Szinte optimális volt az időjárás
© Fotó: Matey István
Hajdú-Bihar – Az átlagtól kicsit enyhébb, szélsőséges hőmérsékletektől mentes, csapadékos volt a decemberünk.

Csapadékos december zárta a 2018-as esztendő, az átlagnál általában jóval enyhébb hónapjainak sorát. Nagy szükség volt és továbbra is van a nedvességre, csapadékra, hiszen még november java része is a szárazság jegyében telt, a talajok vízkészlete pedig nagy területeken csökkent a holtvízi nedvességtartalom közelébe. December területi átlagban 45-50 milliméteres havi összeget jegyzett Kelet-Magyarországon, ami 5-15 százalékkal haladta meg az ilyenkor szokásos mennyiséget, így épp a mi vidékünk bizonyult az ország egyik legcsapadékosabb tájának. Örvendetes, hogy az 1 méteres szelvény nedvessége mindenütt 100 milliméter alá csökkent a körzetben, a keleti-északkeleti tájakon pedig néhol már 50 milliméter alatti. A csapadék ráadásul igen egyenletesen oszlott el a hónap során, így az intenzívebb csapadékhullámok alkalmával sem kellett számolni belvizes foltok tartósabb megjelenésével.

Jól ellátott felső rétegek

Hőmérsékleti szempontból is az átlag felett járt a hónap, igaz, csak mintegy 1°C-kal. Bár kemény, mínusz 10-15 fokot elérő fagyokkal indult a december, ezt követően igazán télies idő csak a második dekádra volt jellemző. Akkor újra előfordult mínusz10°C közeli fagy, s napközben is csak fagypont közelében járt a hőmérő higanyszála. Az ekkortájt hulló csapadékból kiterjedt, 6-10 centiméter vastag hótakaró is képződött, de csupán néhány napig tartotta magát. Az első dekádhoz hasonlóan a harmadikban is jelentős felmelegedés érkezett, s a 3-8 fokos nappalok és az esetenként fagymentes éjszakák karácsonyra már csak mutatóban hagytak hófoltokat. Noha az ünnepek idején is előfordult még havazás, tartós, vastagabb hótakarót már csak az új évben láthattunk.

Kattintásra nagyobb méretben

Az őszi vetések és a nyugalomban lévő kultúrnövények számára kedvező volt a hideg, ugyanakkor nem szélsőségesen fagyos idő. A gyakori fagyváltakozás, azaz az éjjeli fagyok és a nappali olvadás sokat javított az őszi szárazságban végzett, sokfelé rögös szántások minőségén. A várva várt nedvesség megfagyása, olvadása jócskán aprózta a hantokat, rögöket, ezzel téve morzsásabbá, egyenletesebbé a talaj felszínét. Mivel a felső rétegek nedvességgel mindenütt igen jól ellátottak, a telelő növényeket a téli relatív szárazság nem fenyegeti, továbbra is egyedül a friss hófelszín feletti extrém lehűlések károsító hatására érdemes felkészülnünk. Fásszárú növényeinket takarással, a törzsek fehérre meszelésével védhetjük a hőingadozás okozta felhasadástól, a megfagyás ellen pedig jó, ha az érzékeny növényeket száraz szalmával, fenyőgallyakkal, kukoricaszárral vagy más, a kisugárzási hőveszteséget gátló anyaggal vesszük körbe.

– Debreceni Egyetem, AKIT DTTI, Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ –