Szigetek a szárazföldön

Akt.:
Szigetek a szárazföldön
© Illusztráció: Derencsényi István
Hősziget. Egy ritkán kies és csak néha festői szárazulat, ahol – világszerte egyre többen – élünk. Nevezhetnénk egyszerűbben nagyvárosoknak is, de meleg nyarakon, s mostanában melyik nem az, igazán a bőrünkön érezhetjük, hogy ez a megnevezés korántsem csak a meteorológusok, s a zöld vérűek szakzsargonja. T. Szűcs József írása.

Elég egy ilyen napon valahonnan a város mellől a betonrengeteg közepébe utaznunk, s ott olyan többlet hőség csap meg, mondjuk a buszról leszállván, hogy bízvást egy délebbi országban képzelhetjük magunkat. Mindez persze természetes. Már amennyiben a jelenleg természetesnek tekintett városépítési módozatokat természetesnek tekintjük. Hisz városaink döntő többsége, s minden egyes település nagyobbik fele, csupa beton, aszfalt, panel, üveg. Olyan anyag, amely elraktározza, sőt felerősíti a déli verőt. Annyira, hogy még alkonyat után is érezhetjük eme hatását.

Magam azt viszont egyáltalán nem tartom természetesnek, hogy nagyvárosaink örök időkig olyan anyagokból épüljenek, hogy azok nemcsak mérhetően, de bőven érzékelhetően hőszigetként, sőt néha már-már időjárási forró pontként emelkedjenek ki az elviselhetőbb légkörű környezetükből. A gazdagabb országok még gazdagabb polgárai persze megengedhetik maguknak, hogy a kertvárosokba menekülve mind a városi, mint a vidéki élet előnyeit élvezhessék. De a világ szegényei a már amúgy zsúfolt betonrengetegekbe menekülnek. Hisz ezekben még mindig nagyobb az esélyük az életben maradásukra, mint a legalapvetőbb civilizációs szolgálatokat nélkülöző eredeti lakhelyükön. Szerencsésebb esetben „csupán” egy jobb élet reményében munkát keresnek.

Mindazonáltal a gazdag országok városlakóinak nagy része szintén röghöz kötöttnek tekinthető. Vagy életkoruk, vagy anyagi helyzetük miatt nincs hová menekülniük, amikor amúgy is alig elviselhetően meleg lakhelyükre rátör egy olyan hőhullám, mint jó tíz éve Európára, benne Párizsra, vagy korábban Chicagóra. Egyik város sem a szegénység védjegye. Mégis százak haltak bele hőségbe. Sokuknál talán az a néhány Celsiusnyi többlet okozta a végzetet, amennyivel hűtés nélküli lakásuk melegebb volt, mint egy városon kívüli. Ám ha minden azt nélkülöző lakásban, ahol műszakilag egyáltalán lehetséges, klímát szerelnének fel, az a környezetszennyezés, s az energia felhasználás elképzelhetetlen növekedése miatt nemcsak a városlakók kiszolgáltatottabbjainak jelentene nem túl távoli halálos ítéletet. Hanem gyakorlatilag az emberiség többségének.

Az igazi megoldást tehát, feltéve ha némi felelősséget érzünk az utánunk jövők iránt, nemcsak a műszaki üzletek nyaranta felettébb népszerű, különféle hűsítő eszközöket kínáló polcán kell keresgélnünk. Persze addig is, ahogyan csak tudjuk, hűtsük magunkat. Hogy nekünk, hősziget lakóknak maradjon egyáltalán esélyünk elgondolkodni a jövő elkerülhetetlen kihívásain.

– T. Szűcs József –








hirdetés