Szeretjük az állatosat

Szeretjük az állatosat
© Illusztráció: Getty Images
Szeretjük az állatos csatornákat. Sőt akár imádhatnánk is, de ez a státus, szerintem, a műsorszolgáltatókat illeti meg. T. Szűcs József jegyzete.

Alighanem éppen imádatuk okán szerepeltetik ugyanis a kínálatukban szereplő ismeretterjesztő tévécsatornák között aránytalanul nagy számban az ún. állatos csatornákat. Merthogy mellettük az összes más, ismeretnyújtással szórakoztató (tudomány)szak, szakma, hobbi stb. csupán egyedi mozaikdarabként képviseltetheti magát más adókon. Egyiknek sincs olyan saját, önálló csatornája, mint az állatosoknak. Kivéve egyetlen, történelemmel (,meg egy másik, nevében az, de egészen mással) foglalkozó „adót”, nem is tudnék felidézni olyat, amely ezt a sajátos, ám nagyon is létező nézői igényeket elégítené ki. De térjünk vissza ahhoz, ami nincs. Nincs külön frekvenciájuk például a műszaki, technikai érdekességeknek, holott mondjuk a közlekedés különböző ágazatainak külföldön tucatnyi csatornájuk van. Persze mindegyikből találunk itt-ott filmeket, de egyiknek sincs privát nyomógombja a távirányítónkon. Panaszkodhatnának például a földrajz, a csillagászat, a földtudományok, a vízrajz, a klimatológia, az irodalom, a képzőművészet, a kertészet, a természetjárás, az építészet, s megannyi más érdeklődési kör hívei is. Pedig a világ ismeretterjesztő filmgyártását akár felületesen ismerve is megállapítjuk, hogy ez egy hatalmas, ráadásul egyre növekvő torta. Amelyből sokkal kisebb szelet jut a magyar tévémajszolóknak, mint amennyien és amennyit szívesen fogyasztanának belőle. Szerencsére állatos csatornából legalább bőven jut nekünk is. Ebből a fajtából minden szolgáltatónál legalább annyi (öt-hat) található, mint az összes többi tudományos vagy azt közelítő ismeretekre fókuszálókból együttesen. Azon meg ne akadjunk fenn, hogy a mangrove fa jellemzőit ismertető film ugyanúgy 12-es korhatárt jelző karikával fut, mint az az állatos, amelyben az oroszlánok egy órán keresztül marcangolnak nem elég gyors vagy csak fiatalka gazellákat. Ami akkor sem épületes látvány, ha a kísérő szöveg szerint a ragadozók egyáltalán nem haragszanak a zsákmányukra. Az áldozatok, a gyengébbek szemében tükröződő rémület, amely életük utolsó percét kíséri, ugyanakkor talán egy 18-as karikát is kiérdemelne.
Magam szeretem az állatokat. Jó pár évtizede sok mindent mondhatnak rólam, de azt nem, hogy se’ kutyám, se’ macskám ne lenne. Azzal is tisztában vagyok, miből, milyen más, egykor élő lényből származik a kajájuk. De ezért mégsem hinném, hogy szórakoztatónak találnám mindennap közelről végig nézni egy vágóhídon azt, miként és mi kerül majd étlapjukra. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés