Szeretettel

Szeretettel
© Fotó: Matey István
A medencéből kilépőket lábtörlésre figyelmeztető tábla nem utasít, inkább kér és nyomban magyaráz: ez a biztonságot szolgálja, a csúszást kívánják elkerülni. Alján felkiáltójel vagy táborvezetői aláírás, láttamozás helyett egy kicsi szív van a „szeretettel” szó után. A Damján Táborba érkezve az első három lépés után megtalálom a lényeget, az egyetlent. Horváth Borbála írása.

E perctől kezd fesleni a ruha, amit magam varrtam magamra olyan minőséginek hitt anyagféleségekből, mint a nyitottság, elfogadás, fesztelenség, feltétel nélküli szeretet. A rongyolódás lógó fonala a sztereotípiáimat görcsölte csokorba, arról, hogy egy „táborvezető” kispap biztosan komoly, kimért, meg arról, hogy a száz értelmi sérült körül feszült figyelemmel, szilárd renddel tartható fenn a biztonságos környezet. Végül egy kéki, tőlem fiatalabb, szabadbölcsész hallgató, első táborában segítő fiú mondandója szabdalta cafatokra képzelt ruhám: „az én táborozóm, a 34 éves Béci látássérült, tolókocsis, először tartottam attól, hogy gondjaimra bízzák, de az első pelenkázás után könnyen ment, a fürdetésben pedig mindig akad segítő”. Épp amikor levetkőztem előgyártott gondolataimat, akkor váltam képessé felfogni e tábor jelentőségét és a résztvevői nagyságát.

– Horváth Borbála –








hirdetés